.
Van az a rossz szokásom sajnos, hogy mindent az utolsó pillanatra halasztok. Mindezt tetézve, azokban a bizonyos utolsó pillanatokban valahogy bepörgök és nem tudok leállni a ténykedéseimmel. Így szinte megszokott menetrend, hogy minimális, vagy akár semennyi alvás után jelenek meg a Wampon. Mit ne mondjak, ez nem áll nekem túl jól, főleg ebben a melegben. Most például annyira a 3 órás alvás és a 40 fok meleg hatása alá kerültem, hogy az egész napomat furán elcsúszó képek, lelassult mozdulatok és hangok határozták meg. Nem jó ez így nyilván, de hogy bújhatnék ki a bőrömből?
Volt azért kellemes dolog is, egy újítás, amit a vásárlók talán észre sem vettek, ami nem baj, mert nem ez volt a cél. Megszabadultam szeretett állványomtól. Szerettem, ha már ott állt felékszerezve a Wampon, de nem szerettem, hogy kezelhetetlenül nagy volt, hogy szét kellett szedni miatta az autót, hogy nem tudtam hol tárolni. Nem is tudom miért nem jutott eddig eszembe, hogy vegyek egy kis asztalt és arra tegyem az eddig az állványba beépített akasztgatós részt. Mennyivel egyszerűbb lett így az élet! Még a kocsi üléseit sem kellett lehajtani, holott eddig konkrétan ki kellett szedni…
És a Wampra is jöttek a párna figurák természetesen. Két kiemelkedő történés volt velük kapcsolatban. Egy, hogy egy dúla hölgy vitt magával a rendelőjébe egy mintababát és névjegyeket, mert úgy megtetszett neki. A másik pedig, hogy volt egy lány, aki meglepetten állt a stand előtt és csak álmélkodott, hogy ő ezeket a párna figurákat pont tegnap látta a neten. Nem tudta megmondani hogy keveredett az oldalamra, de egész biztosan látta őket. :) Fura érzés lehetett, én viszont nagyon örültem neki.
Tags: párna figura, üvegékszer, vásár, wamp
