.
A Sziget utáni regenerálódás nem megy valami zökkenőmentesen. Kicsit mondjuk még betegeskedek is, de ez inkább csak kifogás, azt hiszem. Túl nagy itt a kupleráj, még ki se pakoltam, teljesen lehetetlen küldetésnek tűnik minden magam körül. Egy dolog megy, a vásárlás:
.
Nem tudom mit is mondhatnék, vagy hozhatnék fel mentségként a fél zacskó csillogó- villogó, színes izére, vagy az egy egész zacskó mindenféle színű és formájú flitterre. Nem is láttam még ennyi flittert egy rakáson, nemhogy nekem legyen ennyi.
Az elmúlt időszak sok ékszerezése után már vágytam egy kis varrásra. Így most félkész mindenfélék vannak szanaszét a lakásban. Íme egy pár belőlük:
.
.
Aztán a húgom kicsikarta belőlem a világ legegyszerűbb fülbevalóját a barátnőjének. Azért kellett kicsikarni belőlem, mert bár tényleg nagyon egyszerű, számomra egy kínszenvedés megcsinálni. Problémáim vannak ugyanis a szerelőpálca nemezgolyón való átdugásával. Utálom, komolyan. A húgom meg imádja ezeket a gömböcöket és legnagyobb sajnálatomra az összes barátnője is imádja. De megmondtam neki, legközelebb kap golyót, szerelőpálcát és akasztót, aztán készítheti saját kezűleg a gömböcékszereit ;)
.
.
És jártamban – keltemben (a lakásban…) rátaláltam ezekre a félkész fülbevalókra és medálokra, amiket eredetileg a Szigetre terveztem kivinni, de nem született meg a megoldás a hátoldalukat illetően. Azóta se, úgyhogy lehet, hogy egy ideig még pihengetnek a konyhaasztalon.
.
Hát így valahogy. Összevissza kicsit, de lesz ez még másképp is :)
