blog

.

Azt hiszem a kétoldalas medálok ihlették az órásmedálokat. Persze az is közrejátszott, hogy nagyjából 10-ből 9 ember a karkötők nézegetése kapcsán mindig megkérdezte, hogy ez most tulajdonképpen mi. Mert órának néz ki, de valami hibádzik vele, mert időt nem mutat. Ki lehet talán nyitni és belül van az óra?

.

.

Hát nem, nem lehet kinyitni és időt sem mutat. De mivel én nem szeretek folyamatos jelleggel nemet válaszolni , meg az ilyen kérdezgetések elültetik a bogarat a fülemben, és jókor is voltam jó helyen :) – szóval így végre lett óra is a kínálatomban. Méghozzá nyaklánc formájában. Úgyhogy az órakérdés kipipálva :)

.

.

Jellegét illetően szerintem nagyon hasonlít a kétoldalas medálra. Csak itt az egyik oldal kép helyett maga az óra. Ezt is hosszú láncra szerelem, ezüst, rhodium, vagy bronz színűre. Az óra kialakítása miatt díszítésre is van mód. Van, amelyiknél csak felül, van, amelyiknél alul is. Annyi lehetőség van benne, csak úgy, mint a kétoldalas medálban, hogy alig bírtam abbahagyni a készítését. Az órák számlapja is több színben létezik: fehér, szürke, kék, rózsaszín, gyöngyházszínű, barna; szóval nagy a kísértés számomra, hogy éjjel – nappal órát “gyártsak”.

És akkor még ott van az is, hogy ahogy megjelenek valami újjal a vásárokon, azonnal észreveszik és örömmel fogadják az emberek. Gondolhatnám elfogultan, hogy visszajáró vásárlókról van szó, akik csak azt lesik, hogy mikor mit újítok és persze kívülről tudják a kínálatomat (haha), de hamar be kellett látnom, hogy nem ez az igazi ok, mert a soha arra nem járt turisták is mindig az újdonságokra ugranak rá. Nagyon érdekes és már több esetben megfigyeltem ezt.

.

Sokadalom.

.

.

Eddig még csak meg sem említettem különösebben a kétoldalas nyakláncokat, esetleg futólag, talán a kullancsos – szotyis megrendelés kapcsán. Pedig hosszú hónapok óta a legkelendőbbek a portékáim közül és nekem is nagy kedvenceim. Végtelen számú variációban léteznek, eddig még két egyforma nem született. Saját képet is bele lehet tenni, tehát tényleg semmi sem szabhat határt kedvenc láncunk megszületésének.

Méretüket illetően kicsivel kezdtem (kb 2 cm kör és négyzet alappal), de aztán bedurvultam :) és nagyobbakat is készítettem (kb 3-4 cm kör alapút). Próbaképp készültek nagyon aprók is (kb 1 cm kör és négyzet), de azokkal most kicsit leálltam.

Stílustól függően szoktam a medálokhoz láncot választani: ezüst, bronz, rhodium, fekete színek közül szemezgethetek :) Van arany szín is, de azzal még nem vagyok egészen kibékülve.

Általában hosszú láncot készítek, hogy a medálok szabadon forgolódhassanak, ahogy mozog az ember. Ettől lesz érdekes és figyelemfelkeltő. Kérésre csináltam már rövid lánccal is, úgy is szép, egész más jellegű ékszer lesz belőle.

.

kicsi és nagy

.

.

kicsik

.

.

nagyok

.

.

sokaság

.

.

apróka

.

.

.

Mama 81. születésnapját is szombaton tartottuk. Őt kedvenc kiskutyái – Szamóca és Ezmi – párnafigura másaival leptem meg, amiknek nagyon örült :) A modelleknek is tetszett, úgyhogy én is elégedett lehetek.

.

Ha már kutyák, muszáj beszámolnom Ezmi születésnapi magánszámáról, amit egész biztos, hogy csak a mi szórakoztatásunk érdekében vitt véghez, mert egyébként áldott jó, khm.

.

Igen, a kinti Wc-ben járt. És igen, a szemetesben nézelődött belülről. És igen, a fejére szorult a szemetes teteje, miközben egy üres WC papír gurigát kellett szereznie titkos küldetésként. :D

Mikor megláttam ilyen szerelésben teljes lelki nyugalommal keresztülsétálni a kerten, szájában az üres papír gurigával, először teljesen elállt a lélegzetem, mert azt hittem az az állatorvosi tányér van a nyakán, amit műtét után kapnak. De mivel 10 perccel a produkciója előtt még nem volt tányérja, nem értettem mi történt. Elment egyedül az állatorvoshoz, vagy mi?! Nagy sokára ismertem csak fel a billenő szemetes tetejét…

A legviccesebb persze az, ahogy néz, ahogy egyáltalán nem érti mit nevetünk, és meg van róla győződve, hogy jó kutya volt, és fogalma sincs semmiről, ami körülötte zajlik.

.

És akkor a szombati esküvőről pár kép. Lehet gyönyörködni újra az esküvői virágtengerben, amire a barátnőm a vendégek neveit kérte, így ez lett egyben az ültetőkártya is, a gyerekek pedig kaptak  a nevük mellé kis állatos mágneseket is, aminek nyilván jobban örültek, mint a nevüknek :); az elegáns, madárkás, fehér köves fityegős ékszerszettben; a házasságkötő terem gyönyörű tapétájában és abban, hogy bár van címer a teremben, mert az kell, de legalább nem harsány nemzeti színekben pompázik, hanem abszolút hozzáigazították  a terem visszafogott, elegáns színeihez. Nagyon szimpatikus ez nekem, komolyan (bár nem tudom lehet-e ilyet csinálni címerrel)

.

Sűrűség volt mostanság. Az egész a Zsidó Nyári Fesztivállal kezdődött még múlt héten csütörtökön. Sokkal több árus volt, mint az megszokott és tömeg is volt rendesen. Nagyon hangulatos, vidám vásár kerekedett, örültem. Este 8-ig árultunk lelkesen.

.

Másnap is elég vidáman vásároztunk, bár meglepetésként ért, hogy levesebb látogató volt, mint csütörtökön. A vásár csak este 6-ig tartott, alkalmazkodva a zsidó hagyományokhoz, valláshoz, miszerint péntek este 6 után nincs üzlet, meg pénzzel foglalkozás. :) Nem is baj, hogy így esett, mert ahogy eljöttünk kisebb vihar kerekedett.

.

Szombaton nem volt vásár, pihenni kell akkor, nem lehet mást tenni. Nekem mondjuk jól jött, mert így elmehettem egy esküvőre és egy születésnapra is. (bővebben külön postban nyilatkozom :))

Vasárnap pedig, immár harmadszor idén, újra kettészakadtunk. Gubáztunl és Wampoztunk is. És nagyon jól tettük! Én a Wampon voltam, tehát érdemben csak arról tudok nyilatkozni. Miután megpróbáltuk elintézni a rettenetes húgyszagot, ami rendszerint belengi az Erzsébet teret, jöhettek a nézelődők, vásárlók. És jöttek is szép számmal legnagyobb örömömre. Mivel nyertem még egy asztalt, két asztalon terpeszkedhettünk. A graffitivel díszített háttér mondjuk konkrétan ocsmány, amin a borslogó sem segített, de ez legyen a legkevesebb.

.

Hétfőn újra Guba, az utolsó nap. Igazság szerint nem értem mért volt szükség erre a 4. napra is, hisz lélek nem járt a Gozsdu udvarban. Sokan ezt már jó előre érezték és el sem jötte, ami mondjuk szerintem elfogadhatatlan, de mindegy. Mivel az eső is elkezdett esni délután 5 körül mi is eljöttünk, értelmetlennek tűnt betartani a 8-ig való nyitva tartást. Komolyan nem értem kikre számíthattunk volna aznap. Persze ez lehet, hogy csak az én véleményem, mert azért másoknak jobban sikerült a nap.

.

Most egy kicsit rá kell pihennem a nagy vásározásokra :) Eléggé ki tudok merülni, nem is értem mi lenne velem, ha hivatalos vásározó lennék és napi szinten piacokra, vásárokra járnék míg világ a világ. Aztán persze gondolom abba is bele lehet jönni.

.

Jött egyszer egy kedves anyuka az egyik Gubán és több mindent első látásra megszeretett, felmarkolt és hazavitt. Sőt,még rendelt is két babucit. Egyik az ő saját kislánya, a másik pedig egy barátnője kislánya. Nagyon megörültem és meg is varrtam őket. Igazán jól sikerültek, mit ne mondjak… :) Lett egy kis méretprobléma tudni illik. Senki ne kérdezze hogy sikerült 20 cm helyett egy kb 40 cm nagy babát készítenem. Kicsit aggódtam is emiatt, de végül nagyon örültek neki.

Aztán ott volt a nagyon sötét alapfotó is. Hiába javítgattam, hiába tűnt már a monitoron elfogadhatónak, kinyomtatva bizony elég sötét lett. Ezen mondjuk valamennyit sikerült javítani a flitter virágokkal.

És ráadásnak, pont mikor adtam át, meglazult az egyik flittervirág. Szerencsére ezt gyorsan tudtam orvosolni, mivel a megrendelőnél – véletlenül se nálam :) – volt tű és cérna.

Mindenesetre minden jó, ha a vége jó, remélem a gyerekek is örültek a saját párnababájuknak.

egy magasnak kéne lenniük :D

.

A Sziget asszem kicsit elvette az eszem. :) Azt hittem, hogy a vasárnapi nagy roham után üres ékszeres dobozokkal tértünk haza. Most viszont, a Guba miatt átpakoltam a táskákat és kiderült, hogy van azért még mit árulnom :) Azért kedvtelésből, meg mert van egy pár új alapanyagom, amikkel azonnal kezdenem kellett valamit, csináltam pár ékszert.

.

.

De inkább a varrásról szólt az elmúlt hét, kikapcsolódás gyanánt.

Babadolgok.

.

Kerek párnák flitterrel. A legkisebbnek kb 20 cm az átmérője, a legnagyobbnak kb 40 cm. Így saccolom, lusta vagyok lemérni most :)

.

Cukros szívek. Egy sima, egy gyöngycukros (ez pont nem látszik a képen, de nagyon élethű), és egy flitter cukros.

.

Lett sok -sok új Pipi, mert nagyon kelendő a csillogó, flitteres ruhájában. Sajnos a képen nem nagyon látszik, de mindegyiküknek máshogy van díszítve a ruhája. A nagyobbik Pipi kb 40 cm magas, nem apróztam el:)

.

És lett újabb Hanna baba is,új ruhával természetesen. Érdekes, hogy eddig nem rajongtam a kékért, de itt olyan árnyalatok vannak, hogy odáig vagyok értük. Meg se tudom határozni mire hasonlítanak, de döbbenetesek.

.

Standkép le ne maradjon.

.

.

A Sziget utáni regenerálódás nem megy valami zökkenőmentesen. Kicsit mondjuk még betegeskedek is, de ez inkább csak kifogás, azt hiszem. Túl nagy itt a kupleráj, még ki se pakoltam, teljesen lehetetlen küldetésnek tűnik minden magam körül. Egy dolog megy, a vásárlás:

.

Nem tudom mit is mondhatnék, vagy hozhatnék fel mentségként a fél zacskó csillogó- villogó, színes izére, vagy az egy egész zacskó mindenféle színű és formájú flitterre. Nem is láttam még ennyi flittert egy rakáson, nemhogy nekem legyen ennyi.

Az elmúlt időszak sok ékszerezése után már vágytam egy kis varrásra. Így most félkész mindenfélék vannak szanaszét a lakásban. Íme egy pár belőlük:

.

.

Aztán a húgom kicsikarta belőlem a világ legegyszerűbb fülbevalóját a barátnőjének. Azért kellett kicsikarni belőlem, mert bár tényleg nagyon egyszerű, számomra egy kínszenvedés megcsinálni. Problémáim vannak ugyanis a szerelőpálca nemezgolyón való átdugásával. Utálom, komolyan. A húgom meg imádja ezeket a gömböcöket és legnagyobb sajnálatomra az összes barátnője is imádja. De megmondtam neki, legközelebb kap golyót, szerelőpálcát és akasztót, aztán készítheti saját kezűleg a gömböcékszereit ;)

.

.

És jártamban – keltemben (a lakásban…) rátaláltam ezekre a félkész fülbevalókra és medálokra, amiket eredetileg a Szigetre terveztem kivinni, de nem született meg a megoldás a hátoldalukat illetően. Azóta se, úgyhogy lehet, hogy egy ideig még pihengetnek a konyhaasztalon.

.

Hát így valahogy. Összevissza kicsit, de lesz ez még másképp is :)

Bogibaba

Babacsat és babajáték – általam. Boginak tényleg érdemes ajándékot vinni, mert ahogy nézem nem csak addig örül mindennek, míg ott vagyok náluk, hanem utána is bármikor :) Kis aranyos.

.

2010 nyara most már nem csak az “extrém sok vásárok” nyara az életemben, hanem a szigetelésé is. Valósággá vált a fél faház és benne – többek között – én. Már a bevezetőben meg kell említenem, hogy a szigetelés kemény dolog, bár az élmények már rögtön másnapra megszépültek és mennék újra azonnal. :)

Az egész úgy kezdődött, hogy én már eléggé be voltam sózva, hogy most akkor melyik faházban is leszek és kivel fogok árulni. Így ahogy felállították a faházakat, már mentünk is körülnézni és kiválasztottuk A házat. Nem nagyon lehetett mire alapozni a döntést, csak volt köztük egy szimpatikus, aztán kész, ő volt az. A faháztárs nagyon- nagyon nehezen került elő, én már azt hittem, hogy nem is fog, de aztán mégis. És szerencsém volt, a legjobb faház társat kaptam, állítom.

Miután megvolt a ház, ki kellett találni a berendezést. Én persze rögtön tudtam, hogy hogy szeretném: a pultként felszerelendő bútorlap ne a faház oldalánál érjen véget, hanem lógjon tovább és hátul pedig ne egyforma széles legyen, hanem kétlépcsős: szélesebb az állványoknál és keskenyebb, ahonnan árulunk. Így is lett, apu megcsinálta. Sőt, még be is polcozta és villanyozta a házat, mi már a kényelembe pottyantunk és csak a kupit kellett megcsinálni, ami nekem könnyen megy. Minden szuperül elfért a 2 méteren. A kilógó pult miatt csak azért gratuláltam magamnak utóbb, mert amiatt minden áldott este lehetett beszedni az összes árut: nyakláncok egyesével zacskóba (!), majd dobozba, állványok le a földre, majd pult teljes egészében leszed. No comment. Ezzel szemben a többiek csak feltették a faház elejére a 2 fapanelt és készen is voltak. :) Ez az egész különösen vihar idején volt kínos…

A házat 2 perc alatt belaktuk. Azonnal mindennek megvolt a helye. Nagyjából az egész hobbiszekciót ki lett költöztetve otthonról, így mehetett a gyártás nagyüzemben ott helyben is.

A faházat kívülről folyamatosan alakítottuk, hogy minél figyelemfelkeltőbb legyen. Világításban nem volt gond, mert 2 db reflektorral, egy diszkó lámpával és sok-sok futófénnyel operáltunk :). Nappal a dög hőségben és viharban nagy vonzerőnek bizonyult a már jól bevált vásározós napernyőnk is. És gyártottam egy szigetes borsot is, ami a hely jellegéhez igazodva egy pink smiley képében pompázott. Nappal a ház elején pihent, éjjel pedig, ha úgy adódott, felköltözött a faház tetejére, ahol a mögötte lévő reflektor miatt úgy nézett ki, mintha konkrétan nevetne.

Mivel a Wamp sajnos nem fektetett hangsúlyt a reklámra, ez az egész külsőségesdi különösen fontosnak bizonyult. Első nap semmi nem utalt arra, hogy ez A MiniWamp a Szigeten, pedig előzetesen a reklám fontosságát épp ők emlegették. Második nap kaptunk a faházak által alkotott kör közepére egy nagy wampos molinot a földre, rajta 4 db babzsákkal és egy wampos papírt az egyik faház hátára, meg 4 db reflektort. Az, hogy mi az a Wamp, nem derült ki egyértelműen sehonnan, csak a faházakon volt egy kisebb kör, amin ezt jelezték, de ez messziről egyrészt nem látszott, másrészt a legtöbb árus pakolt oda is, így eltakarva a feliratot. Már bánom, hogy nem nyomtattam ki legalább annyit,hogy: Hungarian Design Market és tettem ki a wampfeliratos ház hátára. Egész biztos már ennyitől is nagyobb érdeklődés lett volna irántunk. Vagy mondjuk, ha az irányítótáblákon nem csak annyi szerepel, hogy Wamp, hanem, hogy Wamp – design market. Ezt a részt egyáltalán nem értettem, hogy hogyan történhetett, hisz nem azért fizetett be az ember nem kevés pénzt, hogy ott üljön eldugva a nagyszínpad mögött, ahol csak azok jártak napi szinten, akiknek arra volt a sátruk.

Hétvégére pedig, hogy semmit se bízzunk a véletlenre, rátettünk még egy lapáttal a vevőcsalogatásra, ami aztán meg is hozta a hatását. :)

Eddig tartottak a képek, most egy kis szöveges részletezés. Az egész szigetesdi sok-sok papírügyi utánajárni valóval indult számomra. Nem hittem volna, de egyszer csak mindnek a végére értem és indulhatott a buli. A buli számunkra persze a munkát jelentette. Jelentette volna, ha van. Az első pár napban ugyanis nem kellett összetörnünk magunkat sajnos, csupán a kánikulában való folyamatos láblógatásban fáradtunk el, de abban nagyon. Általában délután 1-kor nyitottunk és hajnal 1 – 2 körül zártunk. A bennfentesek és a sokat látottak végig azt állították, hogy majd péntek, szombat és vasárnap lesz a nagy pörgés, addig lógassuk csak a lábunkat. Mivel pénteken még mindig nem sok változás mutatkozott, eljött a Nagy Szigetakció ideje, hogy meghozzuk a szigetelők kedvét. És akkor elszabadult a pokol. A 3-at fizet, 4-et vihet akció mondjuk nálam mindig él, csak nem írtam ki még soha; a 2.000 huf / ékszer volt csak újdonság. Mondhatom imádták. Hát még mi! :) Hétvégén annyit dolgoztunk, hogy ihajja, már attól tartottunk, hogy nem lesz mit eladni. Azért persze mindenkinek jutott valami, aki vásárolni szeretett volna. Bár néhányan már csak a hűlt helyét találták annak, amit hét közben kinéztek, de azért ők is találtak végül másik kedvencet.

Nagyon sok kedves emberrel találkoztunk és egytől egyig szerették az ékszereinket. Volt, aki többször is visszajött vásárolni, volt aki odacsődítette a barátnőit, hogy együtt vásároljanak, volt, aki egyedi megrendeléssel állt elő. Mivel egy egész héten át ott voltunk, belefért az időbe, hogy egyedi megrendeléseket is elkészítsek.

Tehát visszatekintve nagyon jól éreztem magam és tetszett az egész szigetelés, még ha voltak nehéz pillanatok is. És szerencsére a kezdeti nehézségek ellenére is nemhogy vegyes, hanem egyenesen jó érzésekkel távoztam. Még az sem vette el a kedvem, hogy egy vihar vetett véget a Szigetnek, mert egyrészt már hajnali 1 óra volt, másrészt az elviselhetetlenségig fajult a torokgyíkom, amit egész héten át növesztgettem a sok portól és cigaretta füsttől. A hétfőt kineveztem +1. napnak és igyekeztem regenerálódni – ezt részlegesen már teljesítettem is.

Bónusz képek

Farkasember, sátrazók, nagyon büdös pocsolyatenger a vihar után, szabadtéri mobil piszoár.

És végül A Főnök – aki felelős volt a ház belső kialakításáért a polcokon keresztül a személyre szabott mobil pulton át a bonyolult és sokrétű világításig, illetve egyéb ötleteket is ontott nonstop, amiket azért erősen szelektálni kellett :), sőt végül javasolni, hogy jövőre béreljen ő is faházat, hogy minden elképzelését cenzúra nélkül megvalósíthassa. 20 perc erejéig még értékesítési munkatársként is funkcionált, mialatt eladott egy nyakláncot, tehát etéren is remekelt, tényleg jöhet a saját félfaház jövőre.

És hogy mi mit láttunk a Szigetből? A nagy semmit igazából. Ez azért nem annyira szörnyű hír, mert egyrészt nem nézelődni mentünk, másrészt engem nagyjából csak a Magic Mirror érdekelt. Abban a bizonyos 20 percben el is mentünk és láttam is egy transzvesztita művész fél testét, ahogy tengerész ruhában hullahoppozott. A másik felét eltakarta egy oszlop és még mielőtt úgy tudtam volna helyezkedni, hogy teljes legyen a kép, jött a telefonhívás aputól, hogy vihar van, rohanjunk vissza. És tényleg az volt, nem is kicsi, így ahelyett, hogy a showban gyönyörködhettem volna, sárban futás, villámlás, szakadó esőben pakolás jutott osztályrészül. Nem baj, majd legközelebb.