.

Most vasárnap volt a Zsidó Nyári Fesztivál is a Gouba mellett. Nagyon sok ember hömpölygött, maradjunk ennyiben. A lényeg viszont, hogy a legelső vásárló nagyítós medált vásárolt, aminek annyira örültem, mert ez egyben válasz is volt egy fontos kérdésre. Így dolgozhatok tovább izgatottan és remélem legkésőbb 1 hónap múlva már meg is lesz a gyümölcse a munkámnak.

Na de vissza a Goubára. Szinte rutinszerűen jegyzem meg, hogy épp mikor felsóhajtottam, hogy minden megrendelést kiosztottam a megrendelőknek, jött egy lány, akinél lefagyott az arcomról a mosoly. Na igen, nem is mondok inkább semmit. És itt szeretném korrigálni azt a tévesen osztogatott információt is, miszerint szeptember 7-én Wamp lesz a Millenárisban. NEM LESZ. Majd szeptember 11-én lesz. Most vasárnap még Gouba lesz.

Mutatok inkább képeket:

.

Múlt hétvégén szombat és vasárnap is vásározni voltam és azt hiszem még mostanra se sikerült teljesen kihevernem :)

Szombaton debütáltam a Szabad a vásáron a Margitszigeten a Holdudvarban. A vásárnak ez a második alkalma, de az elsőn csak vendégként szerepeltem. Akkor gyönyörűen sütött a nap, sokan sétáltak a szigeten, minden idillinek tűnt. Most viszont szakadt az eső nagyjából egész nap és alig lézengett pár bátor ember az esőben. Szerencsére olyan napernyőket kaptunk, amik nem áztak át, így legalább emiatt nem kellett aggódni.

A reggel kissé zaklatottabbra sikerült, mint egy átlagos vásáros nap reggele, mert a Margit szigetre bejutni nem egyszerű kocsi nélkül sok csomaggal, de a végén megoldottuk. Volt benne kocsi, parkoló keresés, egymás keresés, bkv, minden. Aztán csak ott lettünk valahogy, ahol még kicsit ment a variálás az asztalok miatt és már ki is pakoltunk. Sok dolgom nem volt, mert a megszokotthoz képest nagyon kicsi volt az asztal, így hamar végeztem. A nap további része evéssel és nevetgéléssel telt. Kellemes is lett volna, ha valójában nem árulni megyek. A háttérben zazálea táskák szinesítik a képet. :)

.

A Gouba napi időjárás se volt sokkal rózsásabb, de az árkádok alatt nagy biztonságban és jókedvben telt a nap. Megnyugtató módon sokan kilátogattak a Goubára, így viszonylag mozgalmas is volt.

.

A Goubára még két nap távlatából is ezzel a képpel gondolok. Iszonyú meleg volt forró sivatagi széllel és néhány vásárlónak tűnő délibábbal kombinálva. Csak nevetni lehetett, hogy jobban bírjuk.

.

Kár, mert én hajnal 4-ig dolgoztam, megcsináltam pár olyan dolgot, amit kb 2 éve illett volna :) Jobb későn, mint soha alapon. Szóval készítettem végre árjegyzéket, ártáblákat. Nem végső formájuk ugyan, de legalább vannak. Újra élesztettem a nagy fülbevaló állványt, ami egyben azt is jelenti, hogy végre megint van sok fülbevaló. Olyan hihetetlennek tűnik, hogy a kezdetek kezdetén abból volt a legtöbb és láncból kevés, most meg fordítva. Elővettem a nagy gyűrűtartót is, mert végre gyűrűk is készültek. Olyan gyűrű alapokat találtam itt-ott a lakásban, hogy csak lestem: jé, nekem ilyenem is van? És megoldottam végre a lánctartó kérdést is. A kétoldalas és órás láncok továbbra is az asztalra lesznek ömlesztve, de mivel az egészet elfoglalják, kellett valami, amire a sorból kilógó láncok kerülnek, hogy elkülönüljenek. Pipa. Szóval tényleg sokat készültem, mert mindezek mellett ékszerek is készültek, erre a forróság keresztülhúzta a számításaimat.

.

Most vasárnap a Goubán nagy alma nap lesz, vagyis GoubAmerika. Ennek apropóján készítettem a következő almás ékszereket. Lehet rájuk szavazni is majd vasárnap, személyesen a Goubán. A szavazók vásárlási kedvezményt, a nyertesek pedig ajándékot kapnak. Remélem sokaknak tetszenek majd ők is:

.

Még múlt hét vasárnap történt, amit most mesélek. A kora reggelt a Gubán kezdtem, ahol megálltam Zazálea asztala előtt, kivettem a kezéből egy szütyőt és azt mondtam: ez milyen aranyos! Erre ő nekem adta! :) A szóban forgó szütyő ráadásul az, amiben a létfontosságú táska kiakasztó kampóit tartja, tehát nélkülözhetetlen vásározási kellék, mégis nekem adta, sőt, még az uzsonnáját is beletette nekem útravalónak. És mivel manapság már nem ebben, hanem táskában, neszeszerben, mindenféle tokokban utazik, még jobban megbecsülöm.  Aztán a Wamp-on BogárKrea asztalánál nézelődtem és mikor megláttam egy virágos kis kitűzőt, szintén kiszaladt a számon, hogy: ez milyen aranyos! Erre ő is nekem adta!  Még szerencse, hogy nem vagyok telhetetlen és megálltam ennél a két ajándéknál, ahelyett, hogy végig aranyosoztam volna még pár asztalt.