.

Ennél élvezetesebb utolsó szabadtéri Wamp-ot álmodni se lehetett volna. Tényleg nagyon jó volt, rengeteg ember hömpölygött mindenhol, mindenkinek jó kedve volt és egész nap szerelhettem, ami nekem ugye kedvenc elfoglaltságom :) Nem hagytam otthon semmit, minden gördülékenyen ment. Egészen kora délutánig, míg meg nem jelent egy vásárlóm, akinek ígértem valamit, de nem sikerült betartanom, mert itthon felejtettem az ékszerét. Az ilyen eseteket mindig úgy sajnálom és nem értem miért képtelenség nekem úgy vásárba indulnom, hogy tényleg minden nálam legyen. Persze mint ilyenkor mindig, nagyon kedves és toleránsak voltak velem, így jó hangulatban telt a nap további része is.

Jelentem az előző posztban említett összes medál kapott láncot, sőt még újabbak és készültek szombat éjjel. és nagyon jól tettem, hogy ilyen szorgalmas voltam, mert sokuk el is kelt és a proformás (el is felejtettem mondani, hogy kb egy hónapja a proformában is megtalálhatók az ékszereim) hölgy is kijött hozzám és vitt belőlük. az égboltba is került pár gyűrűm és fülbevalóm, ha ott buliznátok, érdemes benézni oda is.

.

Elkészültek. Nem akarok utánaszámolni, hogy mióta pihengetnek félkészen az asztalomon. Mindegy is, itt vannak, pompáznak és holnap a Wamp-on lehet velük élőben is találkozni.

ezüstszínben

.

bronzban

.

feketében

.

A Wamp-ra érkezhettem volna korábban is, meg kell hagyni. Az se lett volna utolsó, ha nem hagyom itthon a komplett szerszámos, alkatrészes táskámat, ami nélkül félember se vagyok. De mivel a reggel úgy alakult, ahogy, az első vásárlók érkezésekor ott álltam kipakolatlanul – órák ideiglenesen zacskóstól az asztalra dobálva; idegen szerszámokkal, amikkel olyan ügyetlen voltam, hogy! és idegen szerelő karikákkal, amik olyan erősek voltak, hogy kis híján meghiúsult velük mindennemű szerelési kísérletem. A kezdeti nehézsége leküzdése után hazaszaladtam az itthon hagyott mindenért és végre fellélegezhettem.

.

A nap vásárlója kétség kívül ez a svéd fiú volt, aki amellett, hogy az első óraviselő a maga nemében :), az első és nagyon kedvelt Dali-s órámat vette meg. Örültünk, ő is, én is.

.

Pörgős nap volt, szerettem. Végre újra teljesen tele a fülbevalós állvány is, meg a két új láncos állványom is. Nagyon beváltak, nem is hittem volna.

.

Még múlt hét vasárnap történt, amit most mesélek. A kora reggelt a Gubán kezdtem, ahol megálltam Zazálea asztala előtt, kivettem a kezéből egy szütyőt és azt mondtam: ez milyen aranyos! Erre ő nekem adta! :) A szóban forgó szütyő ráadásul az, amiben a létfontosságú táska kiakasztó kampóit tartja, tehát nélkülözhetetlen vásározási kellék, mégis nekem adta, sőt, még az uzsonnáját is beletette nekem útravalónak. És mivel manapság már nem ebben, hanem táskában, neszeszerben, mindenféle tokokban utazik, még jobban megbecsülöm.  Aztán a Wamp-on BogárKrea asztalánál nézelődtem és mikor megláttam egy virágos kis kitűzőt, szintén kiszaladt a számon, hogy: ez milyen aranyos! Erre ő is nekem adta!  Még szerencse, hogy nem vagyok telhetetlen és megálltam ennél a két ajándéknál, ahelyett, hogy végig aranyosoztam volna még pár asztalt.

.

A szombat éjjelt és a vasárnap hajnalt is lázas szereléssel töltöttem, egyszerűen nem bírtam leállni, teljesen magába szippantott a sok órás nyaklánc. Alig vettem észre azt is, hogy megérkezett a beígért vihar előzetese: pillanatok alatt nagyon lehűlt a levegő és hangos szél támadt. El is ment a kedvem mindentől, ami aztán a reggeli változatlan helyzetet látva se jött vissza nyilván.

Rövid tanakodás után végül elindultam a Wamp-ra, bár nem voltam meggyőzve, hogy tényleg ott a helyem. A tavalyi nagy elázás után kissé óvatos lettem eső szempontból. Az Erzsébet térre érve se voltam túl határozott a kipakolást illetően a szemerkélő esőt látva, de aztán úgy döntöttem nem érdekel engem az időjárás, el fog ez állni, minden jó lesz és így ki is pakoltam, nem csak támasztottam az üres asztalt és beszélgettem. Épp a fél asztal volt kész, mikor megkezdtem az aztán véget nem érő szerelést. Mióta már mindent lehet mindennel variálni az órákat illetően, csodák születnek az asztal körül. Öröm nézni, ahogy a vásárlók izgatottan válogatják a gyöngyöket, fityegőket, gondolkodnak, tervezgetnek és a végén tényleg mindig valami szépség születik mindenki nagy örömére. Szeretem ezt, így csak szerelek és szerelek, akár egy láncot ötször is átvariálok, mert ha egyszer még nem az igazi, akkor nem az igazi – én aztán megértem.

Egyik kedvencem jelenleg: