.

2010 nyara most már nem csak az “extrém sok vásárok” nyara az életemben, hanem a szigetelésé is. Valósággá vált a fél faház és benne – többek között – én. Már a bevezetőben meg kell említenem, hogy a szigetelés kemény dolog, bár az élmények már rögtön másnapra megszépültek és mennék újra azonnal. :)

Az egész úgy kezdődött, hogy én már eléggé be voltam sózva, hogy most akkor melyik faházban is leszek és kivel fogok árulni. Így ahogy felállították a faházakat, már mentünk is körülnézni és kiválasztottuk A házat. Nem nagyon lehetett mire alapozni a döntést, csak volt köztük egy szimpatikus, aztán kész, ő volt az. A faháztárs nagyon- nagyon nehezen került elő, én már azt hittem, hogy nem is fog, de aztán mégis. És szerencsém volt, a legjobb faház társat kaptam, állítom.

Miután megvolt a ház, ki kellett találni a berendezést. Én persze rögtön tudtam, hogy hogy szeretném: a pultként felszerelendő bútorlap ne a faház oldalánál érjen véget, hanem lógjon tovább és hátul pedig ne egyforma széles legyen, hanem kétlépcsős: szélesebb az állványoknál és keskenyebb, ahonnan árulunk. Így is lett, apu megcsinálta. Sőt, még be is polcozta és villanyozta a házat, mi már a kényelembe pottyantunk és csak a kupit kellett megcsinálni, ami nekem könnyen megy. Minden szuperül elfért a 2 méteren. A kilógó pult miatt csak azért gratuláltam magamnak utóbb, mert amiatt minden áldott este lehetett beszedni az összes árut: nyakláncok egyesével zacskóba (!), majd dobozba, állványok le a földre, majd pult teljes egészében leszed. No comment. Ezzel szemben a többiek csak feltették a faház elejére a 2 fapanelt és készen is voltak. :) Ez az egész különösen vihar idején volt kínos…

A házat 2 perc alatt belaktuk. Azonnal mindennek megvolt a helye. Nagyjából az egész hobbiszekciót ki lett költöztetve otthonról, így mehetett a gyártás nagyüzemben ott helyben is.

A faházat kívülről folyamatosan alakítottuk, hogy minél figyelemfelkeltőbb legyen. Világításban nem volt gond, mert 2 db reflektorral, egy diszkó lámpával és sok-sok futófénnyel operáltunk :). Nappal a dög hőségben és viharban nagy vonzerőnek bizonyult a már jól bevált vásározós napernyőnk is. És gyártottam egy szigetes borsot is, ami a hely jellegéhez igazodva egy pink smiley képében pompázott. Nappal a ház elején pihent, éjjel pedig, ha úgy adódott, felköltözött a faház tetejére, ahol a mögötte lévő reflektor miatt úgy nézett ki, mintha konkrétan nevetne.

Mivel a Wamp sajnos nem fektetett hangsúlyt a reklámra, ez az egész külsőségesdi különösen fontosnak bizonyult. Első nap semmi nem utalt arra, hogy ez A MiniWamp a Szigeten, pedig előzetesen a reklám fontosságát épp ők emlegették. Második nap kaptunk a faházak által alkotott kör közepére egy nagy wampos molinot a földre, rajta 4 db babzsákkal és egy wampos papírt az egyik faház hátára, meg 4 db reflektort. Az, hogy mi az a Wamp, nem derült ki egyértelműen sehonnan, csak a faházakon volt egy kisebb kör, amin ezt jelezték, de ez messziről egyrészt nem látszott, másrészt a legtöbb árus pakolt oda is, így eltakarva a feliratot. Már bánom, hogy nem nyomtattam ki legalább annyit,hogy: Hungarian Design Market és tettem ki a wampfeliratos ház hátára. Egész biztos már ennyitől is nagyobb érdeklődés lett volna irántunk. Vagy mondjuk, ha az irányítótáblákon nem csak annyi szerepel, hogy Wamp, hanem, hogy Wamp – design market. Ezt a részt egyáltalán nem értettem, hogy hogyan történhetett, hisz nem azért fizetett be az ember nem kevés pénzt, hogy ott üljön eldugva a nagyszínpad mögött, ahol csak azok jártak napi szinten, akiknek arra volt a sátruk.

Hétvégére pedig, hogy semmit se bízzunk a véletlenre, rátettünk még egy lapáttal a vevőcsalogatásra, ami aztán meg is hozta a hatását. :)

Eddig tartottak a képek, most egy kis szöveges részletezés. Az egész szigetesdi sok-sok papírügyi utánajárni valóval indult számomra. Nem hittem volna, de egyszer csak mindnek a végére értem és indulhatott a buli. A buli számunkra persze a munkát jelentette. Jelentette volna, ha van. Az első pár napban ugyanis nem kellett összetörnünk magunkat sajnos, csupán a kánikulában való folyamatos láblógatásban fáradtunk el, de abban nagyon. Általában délután 1-kor nyitottunk és hajnal 1 – 2 körül zártunk. A bennfentesek és a sokat látottak végig azt állították, hogy majd péntek, szombat és vasárnap lesz a nagy pörgés, addig lógassuk csak a lábunkat. Mivel pénteken még mindig nem sok változás mutatkozott, eljött a Nagy Szigetakció ideje, hogy meghozzuk a szigetelők kedvét. És akkor elszabadult a pokol. A 3-at fizet, 4-et vihet akció mondjuk nálam mindig él, csak nem írtam ki még soha; a 2.000 huf / ékszer volt csak újdonság. Mondhatom imádták. Hát még mi! :) Hétvégén annyit dolgoztunk, hogy ihajja, már attól tartottunk, hogy nem lesz mit eladni. Azért persze mindenkinek jutott valami, aki vásárolni szeretett volna. Bár néhányan már csak a hűlt helyét találták annak, amit hét közben kinéztek, de azért ők is találtak végül másik kedvencet.

Nagyon sok kedves emberrel találkoztunk és egytől egyig szerették az ékszereinket. Volt, aki többször is visszajött vásárolni, volt aki odacsődítette a barátnőit, hogy együtt vásároljanak, volt, aki egyedi megrendeléssel állt elő. Mivel egy egész héten át ott voltunk, belefért az időbe, hogy egyedi megrendeléseket is elkészítsek.

Tehát visszatekintve nagyon jól éreztem magam és tetszett az egész szigetelés, még ha voltak nehéz pillanatok is. És szerencsére a kezdeti nehézségek ellenére is nemhogy vegyes, hanem egyenesen jó érzésekkel távoztam. Még az sem vette el a kedvem, hogy egy vihar vetett véget a Szigetnek, mert egyrészt már hajnali 1 óra volt, másrészt az elviselhetetlenségig fajult a torokgyíkom, amit egész héten át növesztgettem a sok portól és cigaretta füsttől. A hétfőt kineveztem +1. napnak és igyekeztem regenerálódni – ezt részlegesen már teljesítettem is.

Bónusz képek

Farkasember, sátrazók, nagyon büdös pocsolyatenger a vihar után, szabadtéri mobil piszoár.

És végül A Főnök – aki felelős volt a ház belső kialakításáért a polcokon keresztül a személyre szabott mobil pulton át a bonyolult és sokrétű világításig, illetve egyéb ötleteket is ontott nonstop, amiket azért erősen szelektálni kellett :), sőt végül javasolni, hogy jövőre béreljen ő is faházat, hogy minden elképzelését cenzúra nélkül megvalósíthassa. 20 perc erejéig még értékesítési munkatársként is funkcionált, mialatt eladott egy nyakláncot, tehát etéren is remekelt, tényleg jöhet a saját félfaház jövőre.

És hogy mi mit láttunk a Szigetből? A nagy semmit igazából. Ez azért nem annyira szörnyű hír, mert egyrészt nem nézelődni mentünk, másrészt engem nagyjából csak a Magic Mirror érdekelt. Abban a bizonyos 20 percben el is mentünk és láttam is egy transzvesztita művész fél testét, ahogy tengerész ruhában hullahoppozott. A másik felét eltakarta egy oszlop és még mielőtt úgy tudtam volna helyezkedni, hogy teljes legyen a kép, jött a telefonhívás aputól, hogy vihar van, rohanjunk vissza. És tényleg az volt, nem is kicsi, így ahelyett, hogy a showban gyönyörködhettem volna, sárban futás, villámlás, szakadó esőben pakolás jutott osztályrészül. Nem baj, majd legközelebb.

.

Most veszem észre, hogy eddig csak a párna figuráról beszéltem. Pedig csináltam pár ékszert is a Wampra. A lovak hiánypótlásként, a zenei vonal és a békejel nyalókával turbózva inkább tesztelendő újdonságként, hogy vigyek-e a Szigetre ilyesmit. Viszek :)

.

.

Talán csak annyit, hogy megváltoztattam kiábrándító, reggeli véleményem. Szuper nap volt a mai és még az esőnek is örültem!

.

.

Végre volt pörgés, sok szerelés, ragasztgatás, ki ezt, ki azt akart változtatni adott ékszeren; sokan érdeklődtek a párna figurákról is, szóval nagyon jó volt tényleg az egész. Persze most is voltak üldögélős holt idők, de azoknak most külön örültem, mert jól esett pihenni kicsit.

Az univerzum meg úgy látszik visszafogta magát és leállt a homályos utalgatásaival egyelőre. Köszönöm.

A WAMP 4. születés napja alkalmából volt lila- fehér vattacukor és csokitorta, plusz nekem egy ajándék asztalom is, így végre terebélyeskedhettem kedvemre. :) Mondanom se kell, így se fért ki minden az asztalra.

.

.

És kedvenc kis patkányom is megtalálta végre a gazdáját. Az igazit, aki haza is vitte. Mert sokak kacérkodtak a gondolattal eddig is, hogy mi lenne, ha, ha,ha – de végül mindig maradt. Mostanáig :)

Fogalmam nincs az hogy lehet, de nem találok róla képet. Mindent lefényképezek, amit csinálok, hogyan maradhatott volna ki pont ő? Így csak a távozás előtti utolsó pillanatokról van kép, amikor épp láncrövidülési procedúrán esik át és nem látszanak a szép fityegői sajnos.

.

.

Talán csak annyit, hogy ha az univerzum üzenni akar nekem valami igazán fontosat az állandó vasárnapi rossz idővel, akkor inkább ne utalgasson, hanem mondja a szemembe. Mert attól csak frusztrált leszek, hogy nincs egy normális vásár nap egész nyáron, de az igazi üzenet – hogy úgy mondjam – nem jön át. Én nem annyira szeretem az ‘innen szép nyerni’ szituációkat.

.

.

Van az a rossz szokásom sajnos, hogy mindent az utolsó pillanatra halasztok. Mindezt tetézve, azokban a bizonyos utolsó pillanatokban valahogy bepörgök és nem tudok leállni a ténykedéseimmel. Így szinte megszokott menetrend, hogy minimális, vagy akár semennyi alvás után jelenek meg a Wampon. Mit ne mondjak, ez nem áll nekem túl jól, főleg ebben a melegben. Most például annyira a 3 órás alvás és a 40 fok meleg hatása alá kerültem, hogy az egész napomat furán elcsúszó képek, lelassult mozdulatok és hangok határozták meg. Nem jó ez így nyilván, de hogy bújhatnék ki a bőrömből?

Volt azért kellemes dolog is, egy újítás, amit a vásárlók talán észre sem vettek, ami nem baj, mert nem ez volt a cél. Megszabadultam szeretett állványomtól. Szerettem, ha már ott állt felékszerezve a Wampon, de nem szerettem, hogy kezelhetetlenül nagy volt, hogy szét kellett szedni miatta az autót, hogy nem tudtam hol tárolni. Nem is tudom miért nem jutott eddig eszembe, hogy vegyek egy kis asztalt és arra tegyem az eddig az állványba beépített akasztgatós részt. Mennyivel egyszerűbb lett így az élet! Még a kocsi üléseit sem kellett lehajtani, holott eddig konkrétan ki kellett szedni…

És a Wampra is jöttek a párna figurák természetesen. Két kiemelkedő történés volt velük kapcsolatban. Egy, hogy egy dúla hölgy vitt magával a rendelőjébe egy mintababát és névjegyeket, mert úgy megtetszett neki. A másik pedig, hogy volt egy lány, aki meglepetten állt a stand előtt és csak álmélkodott, hogy ő ezeket a párna figurákat pont tegnap látta a neten. Nem tudta megmondani hogy keveredett az oldalamra, de egész biztosan látta őket. :) Fura érzés lehetett, én viszont nagyon örültem neki.