Ennél élvezetesebb utolsó szabadtéri Wamp-ot álmodni se lehetett volna. Tényleg nagyon jó volt, rengeteg ember hömpölygött mindenhol, mindenkinek jó kedve volt és egész nap szerelhettem, ami nekem ugye kedvenc elfoglaltságom :) Nem hagytam otthon semmit, minden gördülékenyen ment. Egészen kora délutánig, míg meg nem jelent egy vásárlóm, akinek ígértem valamit, de nem sikerült betartanom, mert itthon felejtettem az ékszerét. Az ilyen eseteket mindig úgy sajnálom és nem értem miért képtelenség nekem úgy vásárba indulnom, hogy tényleg minden nálam legyen. Persze mint ilyenkor mindig, nagyon kedves és toleránsak voltak velem, így jó hangulatban telt a nap további része is.

Jelentem az előző posztban említett összes medál kapott láncot, sőt még újabbak és készültek szombat éjjel. és nagyon jól tettem, hogy ilyen szorgalmas voltam, mert sokuk el is kelt és a proformás (el is felejtettem mondani, hogy kb egy hónapja a proformában is megtalálhatók az ékszereim) hölgy is kijött hozzám és vitt belőlük. az égboltba is került pár gyűrűm és fülbevalóm, ha ott buliznátok, érdemes benézni oda is.

Elkészültek. Nem akarok utánaszámolni, hogy mióta pihengetnek félkészen az asztalomon. Mindegy is, itt vannak, pompáznak és holnap a Wamp-on lehet velük élőben is találkozni.

ezüstszínben

.

bronzban

.

feketében

A Wamp-ra érkezhettem volna korábban is, meg kell hagyni. Az se lett volna utolsó, ha nem hagyom itthon a komplett szerszámos, alkatrészes táskámat, ami nélkül félember se vagyok. De mivel a reggel úgy alakult, ahogy, az első vásárlók érkezésekor ott álltam kipakolatlanul – órák ideiglenesen zacskóstól az asztalra dobálva; idegen szerszámokkal, amikkel olyan ügyetlen voltam, hogy! és idegen szerelő karikákkal, amik olyan erősek voltak, hogy kis híján meghiúsult velük mindennemű szerelési kísérletem. A kezdeti nehézsége leküzdése után hazaszaladtam az itthon hagyott mindenért és végre fellélegezhettem.

.

A nap vásárlója kétség kívül ez a svéd fiú volt, aki amellett, hogy az első óraviselő a maga nemében :), az első és nagyon kedvelt Dali-s órámat vette meg. Örültünk, ő is, én is.

.

Pörgős nap volt, szerettem. Végre újra teljesen tele a fülbevalós állvány is, meg a két új láncos állványom is. Nagyon beváltak, nem is hittem volna.

Még múlt hét vasárnap történt, amit most mesélek. A kora reggelt a Gubán kezdtem, ahol megálltam Zazálea asztala előtt, kivettem a kezéből egy szütyőt és azt mondtam: ez milyen aranyos! Erre ő nekem adta! :) A szóban forgó szütyő ráadásul az, amiben a létfontosságú táska kiakasztó kampóit tartja, tehát nélkülözhetetlen vásározási kellék, mégis nekem adta, sőt, még az uzsonnáját is beletette nekem útravalónak. És mivel manapság már nem ebben, hanem táskában, neszeszerben, mindenféle tokokban utazik, még jobban megbecsülöm.  Aztán a Wamp-on BogárKrea asztalánál nézelődtem és mikor megláttam egy virágos kis kitűzőt, szintén kiszaladt a számon, hogy: ez milyen aranyos! Erre ő is nekem adta!  Még szerencse, hogy nem vagyok telhetetlen és megálltam ennél a két ajándéknál, ahelyett, hogy végig aranyosoztam volna még pár asztalt.

A szombat éjjelt és a vasárnap hajnalt is lázas szereléssel töltöttem, egyszerűen nem bírtam leállni, teljesen magába szippantott a sok órás nyaklánc. Alig vettem észre azt is, hogy megérkezett a beígért vihar előzetese: pillanatok alatt nagyon lehűlt a levegő és hangos szél támadt. El is ment a kedvem mindentől, ami aztán a reggeli változatlan helyzetet látva se jött vissza nyilván.

Rövid tanakodás után végül elindultam a Wamp-ra, bár nem voltam meggyőzve, hogy tényleg ott a helyem. A tavalyi nagy elázás után kissé óvatos lettem eső szempontból. Az Erzsébet térre érve se voltam túl határozott a kipakolást illetően a szemerkélő esőt látva, de aztán úgy döntöttem nem érdekel engem az időjárás, el fog ez állni, minden jó lesz és így ki is pakoltam, nem csak támasztottam az üres asztalt és beszélgettem. Épp a fél asztal volt kész, mikor megkezdtem az aztán véget nem érő szerelést. Mióta már mindent lehet mindennel variálni az órákat illetően, csodák születnek az asztal körül. Öröm nézni, ahogy a vásárlók izgatottan válogatják a gyöngyöket, fityegőket, gondolkodnak, tervezgetnek és a végén tényleg mindig valami szépség születik mindenki nagy örömére. Szeretem ezt, így csak szerelek és szerelek, akár egy láncot ötször is átvariálok, mert ha egyszer még nem az igazi, akkor nem az igazi – én aztán megértem.

Egyik kedvencem jelenleg:

Anyák napja, május elseje, Wamp – sűrű vasárnap volt, meg kell hagyni. Az időjárás mondjuk hagyott némi kívánni valót maga után, de nem tudta a kedvem szegni, mert a Millenárison voltunk melegben, fedett helyen. A csillagok más ügyből kifolyólag is együtt álltak, mert végre nem felejtettem el kivinni a karkötőket, ami így tavasszal egyszerűen kötelező és végre fülbevalókat is készítettem, amit olyan régóta mellőzök mindenféle elfogadható magyarázat nélkül. És milyen jó, hogy volt karkötő is, meg fülbevaló is, mert egyrészt felbukkant egy törzsvásárlóm, aki tavaly nyár vége felé rendelt egy karkötőt, de aztán valahogy egész eddig nem jött érte. Jól meglepődött, mikor előkaptam a rendelését. :) A fülbevalókkal meg az volt, hogy megjelent egy lány, vett is 2 párral, de nem ez a lényeg, hanem hogy ott volt a fülében egy 2 éve szintén nálam vásárolt fülbevaló ugyanebből a fajtából. Úgy megörültem, olyan jó volt látni, hogy azóta is szereti, hordja, vigyáz rá, sőt, másokat is ezzel akar meglepni (ajándékba vette őket most), és megkeresett. Tényleg nagyon jó kis Wamp volt. Egyetlen hiányosság csak a részemről: megint tükör nélkül mentem, immár kb ötödször.

2 gouba és 1 wamp beszámolóval vagyok elmaradva. Úgy döntöttem csak rövid összegzés lesz belőlük pár képpel, mert mindhárom vásárról ugyanazt tudom ellelkendezni. Mégpedig, hogy:

- nagyon jól éreztem magam

- nagyon jól sikerült mindhárom vásár

- nagyon sok kedves emberrel találkoztam

- nagyon nagy asztalon kényelmeskedhettem

- nagyon örültem, hogy a tavasz újra a babajátékok szezonja

A nagyon nagy asztalokat és a babajátékokat illusztrálandó:

Az idei első Wamp nagyon jól sikerült. Hiába éreztem úgy, hogy a 2011 addig a pihenés éve volt, annyi ékszert készítettem észrevétlenül, hogy majd belegebedtem a fotózásukba. A fotózást nyilván a Wamp előtti éjjelre “ütemeztem”, így 2 óra alvással kellett aztán helytállnom. Ezt mondjuk már megszokhattuk, úgyhogy mindegy.

Az ékszerfotózáson kívül még egy nagyon fontos dolgot hagytam a legutolsó pillanatra, egy táska megvarrását. Fejben már megvarrtam kismilliószor, így azt hittem nem lehet gond és már csak a kivitelezés van hátra. Mivel nem szántam bonyolultra, eléggé meglepődtem, mikor kiderült, hogy ez nekem nem fog sikerülni mégse :) A táska egyébként kedvenc asztalomnak készült volna, amit eddig is nagy becsben tartottam,  de mióta az utolsó karácsonyi Wamp-on elveszett, majd sok izgulás után meglett, még inkább óvni akartam. Véletlenül találtam itthon egy neki való kartondobozt, amit meg kellett rövidíteni, de egyébként szuperül passzol, belefér az asztallap, a lábai, meg egy-két asztalterítőként funkcionáló pokróc is. A táskát pluszban azért terveztem hozzá, hogy a karton tovább bírja, legyen füle, megkönnyítendő a cipelést és esztétikailag is dobott volna rajta – már a bors logot is odaálmodtam a fejemben… A táska egyébként annyi lett volna, hogy egy szürke takarót “tasakká” varrok, amin van két fekete heveder fül. És nem sikerült :) Ha időszűkében vagyok, hirtelen mindig nagyon kreatívvá válok, haha, így mentendő a helyzetet szétvágtam gyorsan egy IKEÁ-s szatyrot és örömmel konstatáltam, hogy kész is a táska :D És tényleg.

A tripla Wamp utolsó felvonása is pont olyan megdöbbentően jól sikerült, mint az előző kettő. Rengetegen jöttek el a Millenárisba, leírhatatlan volt az egész, komolyan.

És még ajándékot is kaptunk a szervezőktől, ami nem csak szép, de nagyon finom is volt!

.