.

Anyák napja, május elseje, Wamp – sűrű vasárnap volt, meg kell hagyni. Az időjárás mondjuk hagyott némi kívánni valót maga után, de nem tudta a kedvem szegni, mert a Millenárison voltunk melegben, fedett helyen. A csillagok más ügyből kifolyólag is együtt álltak, mert végre nem felejtettem el kivinni a karkötőket, ami így tavasszal egyszerűen kötelező és végre fülbevalókat is készítettem, amit olyan régóta mellőzök mindenféle elfogadható magyarázat nélkül. És milyen jó, hogy volt karkötő is, meg fülbevaló is, mert egyrészt felbukkant egy törzsvásárlóm, aki tavaly nyár vége felé rendelt egy karkötőt, de aztán valahogy egész eddig nem jött érte. Jól meglepődött, mikor előkaptam a rendelését. :) A fülbevalókkal meg az volt, hogy megjelent egy lány, vett is 2 párral, de nem ez a lényeg, hanem hogy ott volt a fülében egy 2 éve szintén nálam vásárolt fülbevaló ugyanebből a fajtából. Úgy megörültem, olyan jó volt látni, hogy azóta is szereti, hordja, vigyáz rá, sőt, másokat is ezzel akar meglepni (ajándékba vette őket most), és megkeresett. Tényleg nagyon jó kis Wamp volt. Egyetlen hiányosság csak a részemről: megint tükör nélkül mentem, immár kb ötödször.

.

Az idei első Wamp nagyon jól sikerült. Hiába éreztem úgy, hogy a 2011 addig a pihenés éve volt, annyi ékszert készítettem észrevétlenül, hogy majd belegebedtem a fotózásukba. A fotózást nyilván a Wamp előtti éjjelre “ütemeztem”, így 2 óra alvással kellett aztán helytállnom. Ezt mondjuk már megszokhattuk, úgyhogy mindegy.

Az ékszerfotózáson kívül még egy nagyon fontos dolgot hagytam a legutolsó pillanatra, egy táska megvarrását. Fejben már megvarrtam kismilliószor, így azt hittem nem lehet gond és már csak a kivitelezés van hátra. Mivel nem szántam bonyolultra, eléggé meglepődtem, mikor kiderült, hogy ez nekem nem fog sikerülni mégse :) A táska egyébként kedvenc asztalomnak készült volna, amit eddig is nagy becsben tartottam,  de mióta az utolsó karácsonyi Wamp-on elveszett, majd sok izgulás után meglett, még inkább óvni akartam. Véletlenül találtam itthon egy neki való kartondobozt, amit meg kellett rövidíteni, de egyébként szuperül passzol, belefér az asztallap, a lábai, meg egy-két asztalterítőként funkcionáló pokróc is. A táskát pluszban azért terveztem hozzá, hogy a karton tovább bírja, legyen füle, megkönnyítendő a cipelést és esztétikailag is dobott volna rajta – már a bors logot is odaálmodtam a fejemben… A táska egyébként annyi lett volna, hogy egy szürke takarót “tasakká” varrok, amin van két fekete heveder fül. És nem sikerült :) Ha időszűkében vagyok, hirtelen mindig nagyon kreatívvá válok, haha, így mentendő a helyzetet szétvágtam gyorsan egy IKEÁ-s szatyrot és örömmel konstatáltam, hogy kész is a táska :D És tényleg.

.

A tripla Wamp utolsó felvonása is pont olyan megdöbbentően jól sikerült, mint az előző kettő. Rengetegen jöttek el a Millenárisba, leírhatatlan volt az egész, komolyan.

És még ajándékot is kaptunk a szervezőktől, ami nem csak szép, de nagyon finom is volt!

.