gouba, a hatodik

június 7, 2010 in borsdesign, gouba, Nincs kategorizálva, üvegékszerek

.

Minden Gouba mást és mást tartogat. Sose lehet előre tudni, hogyan esnek meg a dolgok, míg a nap körbejárja az V kapu E udvarát. Merthogy pont körbejár, mire eltelik egy Gouba. Ma nem csak a nap, hanem a napernyő is körbejárt. Az antik könyves standnál kezdett, és a borsdesign standnál végzett és remekül bevált tényleg. Mint kiderült, még eső ellen is véd – ezt a funkciót a szomszédok tesztelték a múltheti esőben. :)

A nap a napernyőn kívül ezekről szólt még: citromfagyi, csillogó napsugárfogó, napernyő üzemben, elkelt a legyes béka (nagy kedvencem és nagyon vártam már, hogy rátaláljon az új gazdája).

Ezen kívül meglepően sok időm maradt falat támasztani, mert helyi találgatások szerint a népek 1. szeretik a lovakat és a nemzeti vágtát nézték, 2. lementek a Balatonra, a kánikula örömére, 3. lusták és otthon maradtak. Mondjuk panaszra így se lehet semmi okom, csak feltűnt, hogy van szabadidőm :) Na de falat támasztani se csak úgy simán támasztottam, hanem ebben a különleges, puha, borzolni való szőrgyűrűben.

És itt térnék vissza arra, amit a bejegyzés elején említettem, hogy soha nem lehet tudni mit tartogat a Gouba. Nekem most egy sereg ajándékot. Még most sem értem pontosan, hogy lett az enyém FércJutka bézs szőrgyűrűje,  rózsaszín szőrcsatjai és különleges vászongyűrűje. Mindenesetre az enyémek és nagyon örülök nekik. :) Mivel eredetileg cserében egyeztünk meg, de aztán kicsit elszaladt a ló (nem az enyém :)), már ki is gondoltam hogyan fogom viszonozni Jutka kedvességét, mert felemás érzés van bennem, amit nem szeretek (jobb alsó kép – most még csak egy sejtelmes paca, de a jövő vasárnapi Wamp-on minden kiderül majd :)).

És bár már ez is túl sok, mégsem ért véget az ajándékok sora. Ez a pont nekem való, pink- fekete jegyzetelős könyv is az enyém lett – Kun Dóritól (Könyvészet) kaptam.

Ne is kérdezzétek, túl jó vagyok, ennyi ;)

wamp & guba

június 2, 2010 in borsdesign, gouba, Nincs kategorizálva, üvegékszerek, wamp

.

Harmadik nekifutásra és legnagyobb örömömre most vasárnap megvalósult az egy időben két helyszínen való vásározás. A Wampon én, a Goubán pedig a család vonult fel.

Ahogy múlt héten ígértem, mostanra megoldottam a Gozsdu udvarban a tűző nap problémáját. Egy gyönyörű, óriás méretű, UV sugárzást magán át nem engedő, dönthető tetejű,  szuper napernyő várta, hogy mindenkit megvédjen a naptól. Hiába, mert nagyjából egész nap szakadt az eső… Bár a Goubán az esőtől annyira nem kell kétségbe esni, mert asztalostól be lehet húzódni az árkádok alá, azért nyilván senki nem örült ennek az időjárásnak.

A Wamp-on reggel még minden nagyon jól ment. Más dolgom se volt, mint fogadni a nézelődők, vásárlók hadát és gyönyörködni az átvariált és ezáltal sokkal jobban kihasznált és mutatósabb standban, és a vadiúj, szivecskékkel dekorált kislány gyűrűtartóban.

Aztán jött a rossz idő. Az eső, a szél és a villámlás. Míg a Goubán van megoldás ilyen idő esetén is, a Wamp-on nincs B terv. Sok esős, viharos vásárban volt már részem, de ez a mostani mindent felülmúlt. Odáig fajult az egész, hogy össze kellett pakolni és elmenekülni. Az ékszereim ugyanis nem vízállóak, és nagyon nem szerették ezt az időjárást. Borzasztó volt az egész, semmit se értek a vízáteresztő napernyőkre felcsipeszelt nylonok, ázott minden és mindenki. :(

Elkeseredni elkeseredtem ugyan, de nem olyan fából faragtak, hogy csak úgy hazamenjek egy vásárból. Így, miután elállni látszott az eső,  gyors átszervezés után a családot hazaküldtem a Goubáról, és az ottani, száraz ékszerkészlettel visszatelepültem a Wamp-ra. És nagyon jól tettem, mert azonnal körém sereglettek a viharálló, bátor vásárlók és kárpótoltak a rossz idő miatti rossz kedvemért. Mivel nagyon sok megürült asztal volt, rögtön két asztalnyi ékszert pakoltam ki – ha már lúd, legyen kövér alapon.

Itthon még ugyan muszáj volt rendeznem egy utóWamp-ot a nappaliban a csuromvíz ékszerekből, de ez legyen a legkevesebb. Akinek van kedve beugorhat vásárolni. :)

Véget nem érő vásározás az életem. Szeretem.

Még annyit, hogy a reggel ugyan azzal indult, hogy összetörtem egy kávéval teli befőttes üveget és egy tükröt, ami valami 7(!) év rossz szerencsét vagy mit von maga után a babona szerint, de ezzel együtt sem vagyok hajlandó vállalni a felelősséget ezét a pocsék időjárásért, csak mondom. ;)

negyedik Gouba

május 24, 2010 in borsdesign, gouba, Nincs kategorizálva, üvegékszerek

.

A negyedik Gouba ismét nagyon jól sikerült. A sok Süssfelnap meghallgattatott és gyönyörű idő volt egész nap. Olyannyira, hogy eljött a pont, mikor már csak ránk sütött a nap. Természetesen akkor már kicsit sok is volt a jóból, szerintem jó páran lepirultak a borsdesign stand előtt.* Viszont mindenki hősiesen tűrte a meleget, csak hogy megtalálja az érettségi vizsga sikerét biztosító szerencsekavicsot; a szeméhez leginkább passzoló fülbevalót; a legvagányabb karkötőt és így tovább, ki ki a maga portékáját.

Az üvegészerek, mágnesek, szerencsekavicsok legjobban napsütésben érvényesülnek. Életre kelnek a színek, a formák.

.

* következő alkalomra elő kell állnom valami megoldással a napot illetően. Nem egyszerű.

se guba, se wamp

május 14, 2010 in borsdesign, gouba, Nincs kategorizálva, wamp

.

Én komolyan szomorú vagyok, hogy elmaradnak a vásáraim. Már úgy vártam őket, meg megszerveztem mindkét helyre a személyzetet (a családot :)), mozgósítottam, fellelkesítettem mindenkit és most szomorú hangon le kellett mondanom az egészet.

Hogy többet ilyen ne fordulhasson elő, nagyon kérek mindenkit, hogy jövő héten minden nap (elszántabbak egész szeptemberig) énekelgessék a süssfelnapot, hátha ez így működik. :)

harmadik Gouba

május 10, 2010 in borsdesign, gouba, Nincs kategorizálva

.

Azt hiszem edződöm. Ez a Guba úgy elszállt, hogy észre se vettem. Pedig általában a vásárok végelgyengüléssel és azonnali ágyba ájulással zárulnak. Na de nem ma. Még erre a bejegyzésre is futja az erőmből, amire eddig nem volt példa azt hiszem.

A szokásos és változatlan standképet megmutatom ugyan, de csak kicsiben.  A lényeg most azon van, hogy hogyan állom hősiesen a “vihart” még akkor is, mikor már minden árus nejlonért nyúlt. Persze az is sokat számít, hogy nekem nem volt nejlonom, az árkádok alá költözéshez pedig még nem esett eléggé az eső. :) Igaziból csak szemerkélt néha, még a nézelődőket, vevőket sem tántorította el.

Ma többnyire  a madaraké volt a főszerep. Szombat éjjel, vasárnap hajnalban még mindenféle madárkák röpültek ki a kezeim közül, ma pedig tovább új gazdájukhoz. Egyszerűen nem tudtam abbahagyni, mert muszáj volt megcsinálni még ezt a láncot, azt a fülbevalót, na és még ezt, az utolsót, ez már tényleg a legeslegutolsó lesz mára. Ezekkel biztattam magam, mire végre el bírtam menni aludni. Persze most is, mint mindig, megérte a munka, mert nagyon sok madárka és egyéb szépség találta meg a gazdáját, és én ennek örülök. Még lefényképezni is csak kutyafuttában tudtam őket, és már adtam is oda a nézelődőknek.

.

Láncok

.

Fülbevalók