plüssbors
péntek, április 23rd, 2010.
A plüssborsról akartam még írni, mert csak megérdemel egy önálló bejegyzést. A bors név maga a nevemből született – bata orsi – jópár éve, még az ékszerezés előtt és akkoriban még csak becenévként funkcionált. Mivel szerettem megtartottam, majd a bors logó által meg is személyesítettem. És hogy végre kilépjen a digitális és nyomtatott forma keretei közül, most, az egy éves borsszületésnapra meg is varrtam.
Ahogy már említettem az előző bejegyzésben, a plüssborsok első eresztéséből 17 db készült, amik a legutóbbi Wampon találtak gazdára. A feladat egyszerűnek tűnhet, hát hisz csak kiosztja az ember és kész, a valóságban viszont ennél nehezebb helyzetben voltam. Ki kapjon, ki ne? Mért pont ő? Ő mért ne? Mi alapján döntsek? Úgyhogy a végén, hogy ennek a hezitálásnak véget vessek úgy döntöttem, hogy a megérzéseimre fogok hallgatni. És ez működött! Egyszerűen megéreztem mikor kell plüssborsért nyúlnom. Bár nagy volt a pörgés, képes voltam arra is időt szakítani, hogy listát írjak azokról a kedves vásárlókról, akiknél plüssborsot ragadtam. Valahogy fontosnak éreztem, hogy emlékezzek rájuk később is. Íme a lista, amiből persze csak én fogom tudni, hogy kiről van szó, vagy esetleg az érintettek ismernek magukra, ha elég nagy a fantáziájuk, hogy azonosítsák magukat :)
Az első plüssbors természetesen a legelső vásárlóhoz, egy határozott fiatal lányhoz került, aki kb fél perc alatt szeretett bele egy kitűzőbe, amit azonnal meg is vett. Szeretem az ilyen egymásra találásokat.
A második plüssborsot egy angol hölgy kapta, aki szintén egy kitűzőt vásárolt, nagyon barátságos volt és remélem egész Angliáig viszi magával, hogy világot lásson.
A harmadik plüssbors egy aranyos, fiatal lányé lett, aki kitűzőt és láncot vásárolt és végig kedvesen mosolygott. :)
A negyedik plüssbors jogos tulajdonosa az a szőke göndörkés hajú lány lett, aki nagyjából minden Wampon végignézi mi található nálam, van-e valami újdonság és sokszor vásárol is, hol magának, hol a barátnőinek. Most a vadiúj csatos karkötőim közül választott egy aranyosat.
Az ötödik plüssbors szintén egy törzsvásárló hölgyé lett, aki mágnesrajongó. Már eddig is nagyon sokat vásárolt és remélem ezután is talál majd magának mindig valami szépet. Annyira örülök, mikor olyanokat hallok, hogy muszáj még vásárolnia, mert annyira szereti nézegetni a mágneseimet a hűtőjén, főleg, mikor rájuk süt a nap. És tényleg akkor a legszebbek!
A hatodik plüssbors ahhoz a nagyon szép hosszú és nagyon sok hajú lányhoz került, aki megvette azt a különleges, japán motívumos medált, amiből csak egyetlenegy létezik, és fiúkezek készítették, tehát még annál is különlegesebb. Hozzá pedig az általam készített fülbevalók között talált egy szintén japán mintást, így lett egy szép szettje.
A hetedik plüssbors tulajdonosa azé a német, de ideiglenesen Budapesten dolgozó törzsvásárlómé lett, aki ezer ékszert vásárolt már nálam és mindig méltányolja az újdonságaimat – ezért érdemes alkotni (is). Bár most nem vásárolt semmit, egyértelmű, hogy neki járt a plüssbors. :)
A nyolcadik plüssborsot egy szőke fiatal lány kapta, aki egyik barátnőmre emlékeztetett. Annyira a stílusához illő láncot választott, hogy ha személyesen neki készítem, se tudtam volna jobban őt viszatükrözőt készíteni. Az ilyennek is úgy tudok örülni!
A kilencedik plüssbors egy aranyos, kalitkás láncot vásárló lányé lett.
A tizedik plüssbors nagyon jó helyre, ahhoz a mindig életvidám, csatimádó vásárlómhoz került, aki annyira megörült a plüssborsnak, hogy még puszit is kaptam. :) Köszönöm!
A tizenegyedik plüssbors egy távol-keleti nőé lett, akinek szerintem lehetett vagy 3 lánya, annyi aranyos hajráfot, csatot, miegyebet vásárolt.
A tizenkettedik plüssbors egy anyja – lánya pároshoz került. Olyan aranyosak voltak, hogy egyszerűen járt nekik.
A tizenharmadik plüssbors új gazdájának nagyon megörültem, mert rég láttam. Határozottan szerencsekavics rajongó. Talán ő az egyetlen, aki igazán megértette a szerencsekavicsok lényegét és komplett történeteket rak össze belőlük, ami az alapötlet volt, mikor anno elkezdtem őket készíteni. Most is azért jött, hogy megkérdezze készítenék-e neki saját szöveggel pár kavicsot. Természetesen! Nagoyn fel tud villanyozni minden egyedi felkérés.
A tizennegyedik plüssbors egy testvérpárhoz került, legalábbis annyira hasonlítottak egymásra, meg olyasmikről beszéltek, hogy majd csereberélik az ékszereket, szóval arra gondoltam, hogy testvérek.
A tizenötödik plüssborsot nem én adtam át, de ahogy néztem jó helye lesz annál a szőke, fiatal lánynál, aki a szintén vadiúj karkötőim közül választott.
A tizenhatodik plüssbors az utolsó vásárlóhoz került. Annyira ismerős volt a lány, hogy ‘meggyanúsítottam’, hogy többször is vásárolt már nálam, pedig nem, állítólag eddig csak nézelődött. Örülök, hogy pont most tört meg a jég és talált magának valami szépet.
A tizenhetedik plüssbors pedig ki másé is lehetne, mint az enyém. :)
Biztos vagyok benne, hogy minden plüssbors jó helyre került és alig várom már, hogy varrhassak újabbakat. Már csak apropót kell neki találni, mert egész biztosan nem bírom ki egy évig, a következő születésnapig.
