Sok szép új kétoldalas medál született az elmúlt napokban. Jelenleg a legnagyobb kihívás velük kapcsolatban a fényképezés. Most is órákig próbáltam elfogadható képeket varázsolni azokból a szürkéskék pacákból, amiket fénykép gyanánt sikerült csinálnom. Pedig élőben olyan színesek, csillogóak, elevenek! És még mennyi vár fotózásra… belegondolni se merek.

.

Egyszer csak beugrott a képbe a mindenféle alakú üveg

.

és a fazettázott üveg

.

Meg az irizáló üveg.

.

És tetszenek és működnek. :)

Azt hiszem a kétoldalas medálok ihlették az órásmedálokat. Persze az is közrejátszott, hogy nagyjából 10-ből 9 ember a karkötők nézegetése kapcsán mindig megkérdezte, hogy ez most tulajdonképpen mi. Mert órának néz ki, de valami hibádzik vele, mert időt nem mutat. Ki lehet talán nyitni és belül van az óra?

.

.

Hát nem, nem lehet kinyitni és időt sem mutat. De mivel én nem szeretek folyamatos jelleggel nemet válaszolni , meg az ilyen kérdezgetések elültetik a bogarat a fülemben, és jókor is voltam jó helyen :) – szóval így végre lett óra is a kínálatomban. Méghozzá nyaklánc formájában. Úgyhogy az órakérdés kipipálva :)

.

.

Jellegét illetően szerintem nagyon hasonlít a kétoldalas medálra. Csak itt az egyik oldal kép helyett maga az óra. Ezt is hosszú láncra szerelem, ezüst, rhodium, vagy bronz színűre. Az óra kialakítása miatt díszítésre is van mód. Van, amelyiknél csak felül, van, amelyiknél alul is. Annyi lehetőség van benne, csak úgy, mint a kétoldalas medálban, hogy alig bírtam abbahagyni a készítését. Az órák számlapja is több színben létezik: fehér, szürke, kék, rózsaszín, gyöngyházszínű, barna; szóval nagy a kísértés számomra, hogy éjjel – nappal órát “gyártsak”.

És akkor még ott van az is, hogy ahogy megjelenek valami újjal a vásárokon, azonnal észreveszik és örömmel fogadják az emberek. Gondolhatnám elfogultan, hogy visszajáró vásárlókról van szó, akik csak azt lesik, hogy mikor mit újítok és persze kívülről tudják a kínálatomat (haha), de hamar be kellett látnom, hogy nem ez az igazi ok, mert a soha arra nem járt turisták is mindig az újdonságokra ugranak rá. Nagyon érdekes és már több esetben megfigyeltem ezt.

.

Sokadalom.

.

Eddig még csak meg sem említettem különösebben a kétoldalas nyakláncokat, esetleg futólag, talán a kullancsos – szotyis megrendelés kapcsán. Pedig hosszú hónapok óta a legkelendőbbek a portékáim közül és nekem is nagy kedvenceim. Végtelen számú variációban léteznek, eddig még két egyforma nem született. Saját képet is bele lehet tenni, tehát tényleg semmi sem szabhat határt kedvenc láncunk megszületésének.

Méretüket illetően kicsivel kezdtem (kb 2 cm kör és négyzet alappal), de aztán bedurvultam :) és nagyobbakat is készítettem (kb 3-4 cm kör alapút). Próbaképp készültek nagyon aprók is (kb 1 cm kör és négyzet), de azokkal most kicsit leálltam.

Stílustól függően szoktam a medálokhoz láncot választani: ezüst, bronz, rhodium, fekete színek közül szemezgethetek :) Van arany szín is, de azzal még nem vagyok egészen kibékülve.

Általában hosszú láncot készítek, hogy a medálok szabadon forgolódhassanak, ahogy mozog az ember. Ettől lesz érdekes és figyelemfelkeltő. Kérésre csináltam már rövid lánccal is, úgy is szép, egész más jellegű ékszer lesz belőle.

.

kicsi és nagy

.

.

kicsik

.

.

nagyok

.

.

sokaság

.

.

apróka

.

.

Van az a rossz szokásom sajnos, hogy mindent az utolsó pillanatra halasztok. Mindezt tetézve, azokban a bizonyos utolsó pillanatokban valahogy bepörgök és nem tudok leállni a ténykedéseimmel. Így szinte megszokott menetrend, hogy minimális, vagy akár semennyi alvás után jelenek meg a Wampon. Mit ne mondjak, ez nem áll nekem túl jól, főleg ebben a melegben. Most például annyira a 3 órás alvás és a 40 fok meleg hatása alá kerültem, hogy az egész napomat furán elcsúszó képek, lelassult mozdulatok és hangok határozták meg. Nem jó ez így nyilván, de hogy bújhatnék ki a bőrömből?

Volt azért kellemes dolog is, egy újítás, amit a vásárlók talán észre sem vettek, ami nem baj, mert nem ez volt a cél. Megszabadultam szeretett állványomtól. Szerettem, ha már ott állt felékszerezve a Wampon, de nem szerettem, hogy kezelhetetlenül nagy volt, hogy szét kellett szedni miatta az autót, hogy nem tudtam hol tárolni. Nem is tudom miért nem jutott eddig eszembe, hogy vegyek egy kis asztalt és arra tegyem az eddig az állványba beépített akasztgatós részt. Mennyivel egyszerűbb lett így az élet! Még a kocsi üléseit sem kellett lehajtani, holott eddig konkrétan ki kellett szedni…

És a Wampra is jöttek a párna figurák természetesen. Két kiemelkedő történés volt velük kapcsolatban. Egy, hogy egy dúla hölgy vitt magával a rendelőjébe egy mintababát és névjegyeket, mert úgy megtetszett neki. A másik pedig, hogy volt egy lány, aki meglepetten állt a stand előtt és csak álmélkodott, hogy ő ezeket a párna figurákat pont tegnap látta a neten. Nem tudta megmondani hogy keveredett az oldalamra, de egész biztosan látta őket. :) Fura érzés lehetett, én viszont nagyon örültem neki.

Egyedi megrendelésre készítettem üvegékszereket: fülbevalót, gyűrűt, kétoldalas nyakláncot. Ebben eddig nincs semmi újdonság, egy kedves fiú rendelte a barátnőjének. Még ez is a világ legmegszokottabb dolga, nálam általában fiúk rendelnek ékszert :) Na de az ékszer tárgya! Egy kicsit azt hittem az elején, hogy csak megviccel valaki, aki tudja, hogy egyrészt bármilyen ékszert megcsinálok szívesen, másrészt rettegek a kullancsoktól. De idővel kiderült, hogy fele se tréfa a kullancsoknak, tényleg van, aki annyira kedveli őket, hogy ékszerként is magán szeretné viselni. Hát akkor rajtam nem fog múlni, gondoltam és munkának láttam.

Így készült el a szotyis és a kullancsos szett is, remélem telitalálat meglepetés lett a kullancs és szotyikedvelő titokzatos hölgynek.

A Gozsdu bazár VI. udvara mostanra teljesen átalakult. Kedvenc kapualjamban már végérvényesen egy bár található, aminek eleinte nem örültem különösebben, de most megváltozott a véleményem. Ezen a hétvégén ugyanis gyereksarokká alakult a bár vendégtere, amire csak azt tudom mondani, hogy: Soha jobbkor! Most debütáltak ugyanis élőben a párna figuráim és mivel alapvető célcsoportom a gyerekes családok, nagyon megörültem a gyereksaroknak.

Tettem is be nekik a sok játék közé pár babát és játszottak velük! Olyan furcsa volt látni, mikor egy kislány egyszerre ölelgette mindegyiket és vitte be a műanyag babaházba játszani.

És a felnőttekben sem csalódtam. Abszolút pozitív visszajelzéseket és nagyon sok érdeklődő kérdést kaptam, aminél jobb érzés nincs is. Látszott, hogy észreveszik az újdonságot és értékelik is. Annyira jó volt, hogy bárkivel beszélgettem, nem csupán értette, amit a párna figurák céljáról mesélek, hanem megértette és azonnal be is indult a fantáziájuk, hogy a saját családjukból kiből lehetne párna figura :)

Egy szív pedig gazdára is talált, aminek külön örülök :)

Nagy kedvenceim ezek az állítható szíjas karkötők. Egyrészt, mert állíthatóak, úgyhogy nincs többé csukló méret probléma. Másrészt, mert ezernyi színben, vastagságban és mintával léteznek és én nagyon szeretem órákig nézegetni, próbálgatni, hogy mivel díszítsem őket. Eddig csak grafikákat használtam, főleg békák és birkák szerepeltek a repertoáromban. Most viszont, hogy újra begyűrűztek a képes üvegkavicsok az életembe, egész más távlatok nyíltak előttem. Plusz az alapok (amik a karkötő és az üvegkavics közt vannak) is újak mind formában, mind színben, úgyhogy eddig sosem látott kollekció született ezen a termékeny éjjelen. :)  Nemrég készültem el. Mivel most fotóztam őket éjjel, a színekről csak annyit, hogy halovány másai az eredeti színpompának és még a photoshop sem segített rajtuk, pedig esküszöm megpróbáltam. Viszont ott lesznek a mai Wamp-on, ahol bárki utánajárhat a valós színeknek.

Írtam ugye itt, hogy mit tett velem a hosszú várakozás. Most ott tartok, hogy rémálmom volt egyik hajnalban ezügyben. Mentem a boltba az épp aktuális adag üvegkavicsomért, ahol bizony üres polcok fogadtak. Épp pakolták ki a boltot, mert nem ment az üzlet és végleg bezárni készültek. Azonnal rosszul lettem és követelni kezdtem az üvegkavics készletüket. Erre kiderült, hogy azok tulajdonképpen nem is szép kerek kis pöttyökként érkeznek a boltba, hanem nagy táblákban, és egy erre szakosított munkás tördeli  és fényesíti őket. Jó, mondom, nem probléma, kérem az összes táblát és a tördelő-fényezőmunkást is, de azonnal. Mindent kifizetek, csak adják oda nekem, ami jár. :)

Aztán egyszer csak izgalmas fordulatot vett az álom, lementünk a pincébe, ahol ezeket az üvegtáblákat tartották. Én valami fura oknál fogva nagyon szeretek idegen pincékben járni, úgyhogy nagyon fel voltam villanyozva és örömömben futkosni kezdtem a pince termeiben. Sok kisebb terem volt, mind sárgák, világosak és üresek. További élményfaktor volt, hogy a termek kis szintkülönbségekkel és teljesen összevissza helyezkedtek el, mint valami termes labirintus.

Hát ezt álmodtam és immár ébren azonnal mentem is egy újabb adag üvegkavicsért. Sőt, gigamennyiségű szépséget már le is gyártottam.:)

A Wamp átvirrasztott előestéjének karkötő termése. Béka béka hátán többek között.

.