.

Írtam ugye itt, hogy mit tett velem a hosszú várakozás. Most ott tartok, hogy rémálmom volt egyik hajnalban ezügyben. Mentem a boltba az épp aktuális adag üvegkavicsomért, ahol bizony üres polcok fogadtak. Épp pakolták ki a boltot, mert nem ment az üzlet és végleg bezárni készültek. Azonnal rosszul lettem és követelni kezdtem az üvegkavics készletüket. Erre kiderült, hogy azok tulajdonképpen nem is szép kerek kis pöttyökként érkeznek a boltba, hanem nagy táblákban, és egy erre szakosított munkás tördeli  és fényesíti őket. Jó, mondom, nem probléma, kérem az összes táblát és a tördelő-fényezőmunkást is, de azonnal. Mindent kifizetek, csak adják oda nekem, ami jár. :)

Aztán egyszer csak izgalmas fordulatot vett az álom, lementünk a pincébe, ahol ezeket az üvegtáblákat tartották. Én valami fura oknál fogva nagyon szeretek idegen pincékben járni, úgyhogy nagyon fel voltam villanyozva és örömömben futkosni kezdtem a pince termeiben. Sok kisebb terem volt, mind sárgák, világosak és üresek. További élményfaktor volt, hogy a termek kis szintkülönbségekkel és teljesen összevissza helyezkedtek el, mint valami termes labirintus.

Hát ezt álmodtam és immár ébren azonnal mentem is egy újabb adag üvegkavicsért. Sőt, gigamennyiségű szépséget már le is gyártottam.:)