Csoportkép

.

A csoportlép azért készült, hogy lehessen viszonyítani mi mekkora. A piros gumicsizmás kislány az eddigi legnagyobb párnám: 40 * 40 cm. Ezen a párnán próbáltam ki először, hogy milyen, ha az íráson kívül más grafikus elemet is teszek a párnára. Így került rá bal oldalon a lába elé a bogyófejű növény és a hátuljára az öntözőkanna. Nagyon tetszik, egész biztos, hogy lesz még ilyen -már most egy sereg ötlet kavarog bennem ez ügyben.

A kislány példa még arra is, hogy akkor is nagyon jól tud kinézni a kész párna, ha nem szedem le teljesen a kép hátterét, ahogy szoktam, hanem egy részét otthagyom jelzésértékűen. Ez mondjuk nem megoldható minden háttérrel, de ő egy szép deszkakerítés előtt guggol, amit nem volt szívem kitörölni egészen.

.

.

Grafika vonalon felbuzdulva muszáj volt még elkészítenem őt is és nem okozott csalódást, nagyon részletgazdag, szép párna lett. Kb 20 cm magas.

.

.

Aztán az Alice Csodaországban vonalon maradva pedig megszületett ez a furcsaság, amilyet eddig még soha nem csináltam, viszont azonnal a kedvencem lett és még, még, még akarok ilyesmiket varrni. Egyébként is újra türemkedik elő belőlem a fekete – csipke – horror- elvont korszak az ékszerek terén, amit már nagyon vártam vissza, úgyhogy most boldogan üdvözlöm és valahogy úgy érzem, hogy párnák területén ez a kezdet azon az úton :)

Ami még feldob, hogy elsőre sikerült megcsinálnom, amit fejben kigondoltam és még csak különösebb nehézségekbe sem ütköztem. Pedig azt sejtettem. Én csak fejben tervezek, nem bírok bíbelődni papírra rajzolgatással. Szoktak is érni meglepetések bőven, mert azért fejben néha máshogy mennek a dolgok, mint aztán a valóságban. De most minden klappolt.

Az elejét illetően még annyit tudnék hozzá tenni, hogy körbevarrom kb 2 cm-ként fekete fazettázott gyönggyel. EL is kezdtem és nagyon tetszett, de pont mielőtt befejeztem volna elszakadt a cérna (kivagyok ezektől a mostani cérnáktól, használhatatlanok!) és így maradt csupaszon… Majd máskor.

A hátulja ezüstös farmer anyagból készült, amit egy turkálóban találtam és teljesen oda vagyok érte. Ilyenkor mindig az aggaszt úgymond, hogy nem biztos, hogy valaha találok még ilyet és akkor miből fogok varrogatni ilyen érdekességeket. A hátára egyébként kerül majd még egy fekete csipke szalag, ami valamiképp akasztó is lesz egyben és akkor fali díszpárnaként is működhet. Dögös,én mondom. Az is lehet, hogy mindjárt a sötét lila hálószobafalamon köt ki úgy fellelkesültem. :)

.

.

A húsvéti vonalra nincs magyarázatom :) Én csak akartam valami aranyos állatkát és a nyuszi, meg a csibe ugrott be elsőre. Csak most veszem észre, hogy így együtt már eléggé a tavaszra hajaznak.

.

.

És végül egy picibaba, akinek az 1 napos képét kaptam meg, hogy készítsek belőle egy 30 cm nagy párnát. Mivel maga a baba 30 cm, így a párna jóval nagyobb, kb 50 cm. A fehér ruhája miatt tettem mögé szürkéskék hátteret – ami pont passzol a takarója színéhez a feje alatt, hogy jobban kiemelkedjen majd a párnából.

Kértek rá valami kékes díszítést is, amivel egy ideig bajban voltam, mert semmiképp sem passzolt rá semmiféle flitter, szerintem. De aztán megjött az ihlet és egy kék kockás masnit kapott rajta egy fém kisfiút formázó fityegővel, meg pár kék flittert gyönggyel, de nem a ruhájára, hanem a párna jobb felső sarkába. Aranyos lett nagyon, tetszik és rávezetett, hogy így is lehet díszíteni. :)

.

Elfogytak a szalagjaim, és azok nélkül mostanában élnem nem lehet. Így elmentem a kedvenc rövidárus nénimhez, hogy jól bevásároljak. Sikerült… Vettem vagy 20 féle színt és nem átallottam mindből 10-10 métert kérni. Mérés közben a néni, itthon viszont már én dünnyögtem az orrom alatt mindenféléket. Bár kaptam útmutatást, hogyan is bogozható ki ez a halom szalag, de legjobb akaratom ellenére sem sikerült. Végül fogtam és feldaraboltam az egészet kb 1,5 méteres darabokra, majd különválogattam színek szerint, és összegumiztam őket; aztán csoportokba rendeztem (sárgásak, pirosasak, kékesek, zöldesek) mindet, majd ezeket is összegumiztam és így tettem el egy dobozba. Hááát, mit ne mondjak, elment az éjszaka egy része, és szerintem lett egy-két ősz hajszálam is.

És hogy hogy használom őket? Mindig egy-egy színadag van kitűzve a parafatáblámra, abból vagdosok, míg el nem fogy, aztán a dobozból pótlom. Pedig milyen szép terveim voltak arról, hogy majd feltekerem őket valamire és így szépen adagolhatom mindig. Na majd máskor.

.

Tökéletes vásárnap volt. Nagyon elfáradtam, ami szuper érzés. Megmutattam országnak- világnak a kezdő Szigetes láncokat. Örömmel jelentem, némelyik utánpótlásra szorul :) A párna figurák meg elkezdtek valami egészen különleges életet élni. Először Hanna baba, akit pont tegnap flittereztem fel a csillogás kedvéért, beugrott egy francia lány táskájába. Aztán láncra került egy aranyos pici baba is és ennek a tündéri kislánynak a nyakában kötött ki. Hihetetlen, na.

.

.

Készültek új baba játékok is és páran már meg is találták új gazdájukat. Ennek is nagyon örülök, hogy akkor nem csak a saját örömömre varrogatom a sok szép, színes kis aranyosságot, hanem értelme is van, a babáknak is tetszik.

.

.

És végre kivittem a jó pár hónapja az asztalomon várakozó döntéshozó dobozaimat is. Nem tudnám megmondani mire vártak eddig. Most csak két képet teszek be róluk és majd külön bejegyzésben taglalom mibenlétüket.

.

Pink csíkos cseppecske napsárga csikóhal rágókával, és egyéb izgalmas lime és kék kiegészítőkkel.

A világ legcsendesebb varrógépe volt az enyém múlt péntek este, amikor is épp életem első igazi párna figura rendelését varrtam reszkető kezekkel. Az történt, hogy belerázódásként előbb végigvarrtam az új mintapéldányokat, majd a végére hagytam a rendeléseket. Nagyon jól tettem, mit ne mondjak, ugyanis a varrógép egyszer csak fura szagot kezdett el árasztani, majd érdekes zajokat hallatott, aztán egy kis füst kíséretében végleg elnémult. Én is a sokktól, hogy hogyan fogom befejezni a munkát. Végigfuttattam a fejemben, hogy kit ismerek, akinek van varrógépe és el is tudnék menni hozzá szombaton, de végül ez nem bizonyult járható útnak. Péntek este lévén nem sok reményt nyújtott az internet sem egész hétfő reggelig, amikor nyitottak a szervizek, üzletek. Mondjuk legalább a hiba okát nem kellett keresni, egyértelmű volt a bűnös – a varrógép pedál.

Éjjelre nagyjából kihevertem a sokkot és igyekeztem feltalálni magam. Az, hogy kézzel fejezzem be szóba se jöhetett, mert az én kezem nem varrásra lett kitalálva. Eszembe jutott viszont, hogy kézzel is lehet tekerni a tűt mozgató / csévélő kereket. Nem mintha hittem volna benne elsőre, hogy azzal hosszú szakaszokat lehet varrni, vagy ha mégis, akkor azt kézzel hajtva valaha is végzek, de azért nyilván megpróbáltam és működött! Nem is akárhogyan. Nagyon gyorsan befejeztem a maradék párna figurákat és kifejezetten szép, egyenletes varrás lett az eredmény.

Hétfőn azért beszereztem egy új pedált, ami azért nem hátrány, mert időközben kaptam még párna figura rendeléseket és azért vannak kétségeim, hogy pedál nélkül megmaradnék-e ép eszemnél, mire végzek az összes megvarrásával. :)

A horror szíves kis könyvében egyelőre csak burkoltan utalgatok, de azért a szakavatottabbak már érezhetik benne a sötét erőket :D

Eleje, háta és a belső oldalak. Fekete masni, zsebbe tehető pöttyös szív, birizgálni való fekete alapon fehér pöttyös ördögszarv, ilyesmik.

.

Csíkos mező virágokkal és béka rágókával.

Őszintén remélem, hogy minden kisfiú azonnal tudja, hogy ez egy helikopter. Nagyfiúkon teszteltem, de belőlük már kiveszett minden, csak bután néztek rá :)

Varrhatnékom van :)

M.