Sűrűség volt mostanság. Az egész a Zsidó Nyári Fesztivállal kezdődött még múlt héten csütörtökön. Sokkal több árus volt, mint az megszokott és tömeg is volt rendesen. Nagyon hangulatos, vidám vásár kerekedett, örültem. Este 8-ig árultunk lelkesen.

.

Másnap is elég vidáman vásároztunk, bár meglepetésként ért, hogy levesebb látogató volt, mint csütörtökön. A vásár csak este 6-ig tartott, alkalmazkodva a zsidó hagyományokhoz, valláshoz, miszerint péntek este 6 után nincs üzlet, meg pénzzel foglalkozás. :) Nem is baj, hogy így esett, mert ahogy eljöttünk kisebb vihar kerekedett.

.

Szombaton nem volt vásár, pihenni kell akkor, nem lehet mást tenni. Nekem mondjuk jól jött, mert így elmehettem egy esküvőre és egy születésnapra is. (bővebben külön postban nyilatkozom :))

Vasárnap pedig, immár harmadszor idén, újra kettészakadtunk. Gubáztunl és Wampoztunk is. És nagyon jól tettük! Én a Wampon voltam, tehát érdemben csak arról tudok nyilatkozni. Miután megpróbáltuk elintézni a rettenetes húgyszagot, ami rendszerint belengi az Erzsébet teret, jöhettek a nézelődők, vásárlók. És jöttek is szép számmal legnagyobb örömömre. Mivel nyertem még egy asztalt, két asztalon terpeszkedhettünk. A graffitivel díszített háttér mondjuk konkrétan ocsmány, amin a borslogó sem segített, de ez legyen a legkevesebb.

.

Hétfőn újra Guba, az utolsó nap. Igazság szerint nem értem mért volt szükség erre a 4. napra is, hisz lélek nem járt a Gozsdu udvarban. Sokan ezt már jó előre érezték és el sem jötte, ami mondjuk szerintem elfogadhatatlan, de mindegy. Mivel az eső is elkezdett esni délután 5 körül mi is eljöttünk, értelmetlennek tűnt betartani a 8-ig való nyitva tartást. Komolyan nem értem kikre számíthattunk volna aznap. Persze ez lehet, hogy csak az én véleményem, mert azért másoknak jobban sikerült a nap.

.

Most egy kicsit rá kell pihennem a nagy vásározásokra :) Eléggé ki tudok merülni, nem is értem mi lenne velem, ha hivatalos vásározó lennék és napi szinten piacokra, vásárokra járnék míg világ a világ. Aztán persze gondolom abba is bele lehet jönni.

A Sziget asszem kicsit elvette az eszem. :) Azt hittem, hogy a vasárnapi nagy roham után üres ékszeres dobozokkal tértünk haza. Most viszont, a Guba miatt átpakoltam a táskákat és kiderült, hogy van azért még mit árulnom :) Azért kedvtelésből, meg mert van egy pár új alapanyagom, amikkel azonnal kezdenem kellett valamit, csináltam pár ékszert.

.

.

De inkább a varrásról szólt az elmúlt hét, kikapcsolódás gyanánt.

Babadolgok.

.

Kerek párnák flitterrel. A legkisebbnek kb 20 cm az átmérője, a legnagyobbnak kb 40 cm. Így saccolom, lusta vagyok lemérni most :)

.

Cukros szívek. Egy sima, egy gyöngycukros (ez pont nem látszik a képen, de nagyon élethű), és egy flitter cukros.

.

Lett sok -sok új Pipi, mert nagyon kelendő a csillogó, flitteres ruhájában. Sajnos a képen nem nagyon látszik, de mindegyiküknek máshogy van díszítve a ruhája. A nagyobbik Pipi kb 40 cm magas, nem apróztam el:)

.

És lett újabb Hanna baba is,új ruhával természetesen. Érdekes, hogy eddig nem rajongtam a kékért, de itt olyan árnyalatok vannak, hogy odáig vagyok értük. Meg se tudom határozni mire hasonlítanak, de döbbenetesek.

.

Standkép le ne maradjon.

.

2010 nyara most már nem csak az “extrém sok vásárok” nyara az életemben, hanem a szigetelésé is. Valósággá vált a fél faház és benne – többek között – én. Már a bevezetőben meg kell említenem, hogy a szigetelés kemény dolog, bár az élmények már rögtön másnapra megszépültek és mennék újra azonnal. :)

Az egész úgy kezdődött, hogy én már eléggé be voltam sózva, hogy most akkor melyik faházban is leszek és kivel fogok árulni. Így ahogy felállították a faházakat, már mentünk is körülnézni és kiválasztottuk A házat. Nem nagyon lehetett mire alapozni a döntést, csak volt köztük egy szimpatikus, aztán kész, ő volt az. A faháztárs nagyon- nagyon nehezen került elő, én már azt hittem, hogy nem is fog, de aztán mégis. És szerencsém volt, a legjobb faház társat kaptam, állítom.

Miután megvolt a ház, ki kellett találni a berendezést. Én persze rögtön tudtam, hogy hogy szeretném: a pultként felszerelendő bútorlap ne a faház oldalánál érjen véget, hanem lógjon tovább és hátul pedig ne egyforma széles legyen, hanem kétlépcsős: szélesebb az állványoknál és keskenyebb, ahonnan árulunk. Így is lett, apu megcsinálta. Sőt, még be is polcozta és villanyozta a házat, mi már a kényelembe pottyantunk és csak a kupit kellett megcsinálni, ami nekem könnyen megy. Minden szuperül elfért a 2 méteren. A kilógó pult miatt csak azért gratuláltam magamnak utóbb, mert amiatt minden áldott este lehetett beszedni az összes árut: nyakláncok egyesével zacskóba (!), majd dobozba, állványok le a földre, majd pult teljes egészében leszed. No comment. Ezzel szemben a többiek csak feltették a faház elejére a 2 fapanelt és készen is voltak. :) Ez az egész különösen vihar idején volt kínos…

A házat 2 perc alatt belaktuk. Azonnal mindennek megvolt a helye. Nagyjából az egész hobbiszekciót ki lett költöztetve otthonról, így mehetett a gyártás nagyüzemben ott helyben is.

A faházat kívülről folyamatosan alakítottuk, hogy minél figyelemfelkeltőbb legyen. Világításban nem volt gond, mert 2 db reflektorral, egy diszkó lámpával és sok-sok futófénnyel operáltunk :). Nappal a dög hőségben és viharban nagy vonzerőnek bizonyult a már jól bevált vásározós napernyőnk is. És gyártottam egy szigetes borsot is, ami a hely jellegéhez igazodva egy pink smiley képében pompázott. Nappal a ház elején pihent, éjjel pedig, ha úgy adódott, felköltözött a faház tetejére, ahol a mögötte lévő reflektor miatt úgy nézett ki, mintha konkrétan nevetne.

Mivel a Wamp sajnos nem fektetett hangsúlyt a reklámra, ez az egész külsőségesdi különösen fontosnak bizonyult. Első nap semmi nem utalt arra, hogy ez A MiniWamp a Szigeten, pedig előzetesen a reklám fontosságát épp ők emlegették. Második nap kaptunk a faházak által alkotott kör közepére egy nagy wampos molinot a földre, rajta 4 db babzsákkal és egy wampos papírt az egyik faház hátára, meg 4 db reflektort. Az, hogy mi az a Wamp, nem derült ki egyértelműen sehonnan, csak a faházakon volt egy kisebb kör, amin ezt jelezték, de ez messziről egyrészt nem látszott, másrészt a legtöbb árus pakolt oda is, így eltakarva a feliratot. Már bánom, hogy nem nyomtattam ki legalább annyit,hogy: Hungarian Design Market és tettem ki a wampfeliratos ház hátára. Egész biztos már ennyitől is nagyobb érdeklődés lett volna irántunk. Vagy mondjuk, ha az irányítótáblákon nem csak annyi szerepel, hogy Wamp, hanem, hogy Wamp – design market. Ezt a részt egyáltalán nem értettem, hogy hogyan történhetett, hisz nem azért fizetett be az ember nem kevés pénzt, hogy ott üljön eldugva a nagyszínpad mögött, ahol csak azok jártak napi szinten, akiknek arra volt a sátruk.

Hétvégére pedig, hogy semmit se bízzunk a véletlenre, rátettünk még egy lapáttal a vevőcsalogatásra, ami aztán meg is hozta a hatását. :)

Eddig tartottak a képek, most egy kis szöveges részletezés. Az egész szigetesdi sok-sok papírügyi utánajárni valóval indult számomra. Nem hittem volna, de egyszer csak mindnek a végére értem és indulhatott a buli. A buli számunkra persze a munkát jelentette. Jelentette volna, ha van. Az első pár napban ugyanis nem kellett összetörnünk magunkat sajnos, csupán a kánikulában való folyamatos láblógatásban fáradtunk el, de abban nagyon. Általában délután 1-kor nyitottunk és hajnal 1 – 2 körül zártunk. A bennfentesek és a sokat látottak végig azt állították, hogy majd péntek, szombat és vasárnap lesz a nagy pörgés, addig lógassuk csak a lábunkat. Mivel pénteken még mindig nem sok változás mutatkozott, eljött a Nagy Szigetakció ideje, hogy meghozzuk a szigetelők kedvét. És akkor elszabadult a pokol. A 3-at fizet, 4-et vihet akció mondjuk nálam mindig él, csak nem írtam ki még soha; a 2.000 huf / ékszer volt csak újdonság. Mondhatom imádták. Hát még mi! :) Hétvégén annyit dolgoztunk, hogy ihajja, már attól tartottunk, hogy nem lesz mit eladni. Azért persze mindenkinek jutott valami, aki vásárolni szeretett volna. Bár néhányan már csak a hűlt helyét találták annak, amit hét közben kinéztek, de azért ők is találtak végül másik kedvencet.

Nagyon sok kedves emberrel találkoztunk és egytől egyig szerették az ékszereinket. Volt, aki többször is visszajött vásárolni, volt aki odacsődítette a barátnőit, hogy együtt vásároljanak, volt, aki egyedi megrendeléssel állt elő. Mivel egy egész héten át ott voltunk, belefért az időbe, hogy egyedi megrendeléseket is elkészítsek.

Tehát visszatekintve nagyon jól éreztem magam és tetszett az egész szigetelés, még ha voltak nehéz pillanatok is. És szerencsére a kezdeti nehézségek ellenére is nemhogy vegyes, hanem egyenesen jó érzésekkel távoztam. Még az sem vette el a kedvem, hogy egy vihar vetett véget a Szigetnek, mert egyrészt már hajnali 1 óra volt, másrészt az elviselhetetlenségig fajult a torokgyíkom, amit egész héten át növesztgettem a sok portól és cigaretta füsttől. A hétfőt kineveztem +1. napnak és igyekeztem regenerálódni – ezt részlegesen már teljesítettem is.

Bónusz képek

Farkasember, sátrazók, nagyon büdös pocsolyatenger a vihar után, szabadtéri mobil piszoár.

És végül A Főnök – aki felelős volt a ház belső kialakításáért a polcokon keresztül a személyre szabott mobil pulton át a bonyolult és sokrétű világításig, illetve egyéb ötleteket is ontott nonstop, amiket azért erősen szelektálni kellett :), sőt végül javasolni, hogy jövőre béreljen ő is faházat, hogy minden elképzelését cenzúra nélkül megvalósíthassa. 20 perc erejéig még értékesítési munkatársként is funkcionált, mialatt eladott egy nyakláncot, tehát etéren is remekelt, tényleg jöhet a saját félfaház jövőre.

És hogy mi mit láttunk a Szigetből? A nagy semmit igazából. Ez azért nem annyira szörnyű hír, mert egyrészt nem nézelődni mentünk, másrészt engem nagyjából csak a Magic Mirror érdekelt. Abban a bizonyos 20 percben el is mentünk és láttam is egy transzvesztita művész fél testét, ahogy tengerész ruhában hullahoppozott. A másik felét eltakarta egy oszlop és még mielőtt úgy tudtam volna helyezkedni, hogy teljes legyen a kép, jött a telefonhívás aputól, hogy vihar van, rohanjunk vissza. És tényleg az volt, nem is kicsi, így ahelyett, hogy a showban gyönyörködhettem volna, sárban futás, villámlás, szakadó esőben pakolás jutott osztályrészül. Nem baj, majd legközelebb.

Tökéletes vásárnap volt. Nagyon elfáradtam, ami szuper érzés. Megmutattam országnak- világnak a kezdő Szigetes láncokat. Örömmel jelentem, némelyik utánpótlásra szorul :) A párna figurák meg elkezdtek valami egészen különleges életet élni. Először Hanna baba, akit pont tegnap flittereztem fel a csillogás kedvéért, beugrott egy francia lány táskájába. Aztán láncra került egy aranyos pici baba is és ennek a tündéri kislánynak a nyakában kötött ki. Hihetetlen, na.

.

.

Készültek új baba játékok is és páran már meg is találták új gazdájukat. Ennek is nagyon örülök, hogy akkor nem csak a saját örömömre varrogatom a sok szép, színes kis aranyosságot, hanem értelme is van, a babáknak is tetszik.

.

.

És végre kivittem a jó pár hónapja az asztalomon várakozó döntéshozó dobozaimat is. Nem tudnám megmondani mire vártak eddig. Most csak két képet teszek be róluk és majd külön bejegyzésben taglalom mibenlétüket.

.

Velem lehet beszélni. Kitelepülök ékszerestől szinte bárhova :)

.

.

Ezek a pasik! Természetesen most is egy barátnőjét meglepni akaró fiú keresett meg vásárlási szándékkal. Először gyűrűkről volt szó, aztán a fülbevalók is közbeszóltak, aztán végül meglett a két pár türkiz álom fülbevaló. Remélem örül majd a megajándékozott. Úgy örülök az ilyen történésnek mindig, hogy igenis vannak még jófej pasik :)

.

.

.

Most veszem észre, hogy eddig csak a párna figuráról beszéltem. Pedig csináltam pár ékszert is a Wampra. A lovak hiánypótlásként, a zenei vonal és a békejel nyalókával turbózva inkább tesztelendő újdonságként, hogy vigyek-e a Szigetre ilyesmit. Viszek :)

.

Talán csak annyit, hogy megváltoztattam kiábrándító, reggeli véleményem. Szuper nap volt a mai és még az esőnek is örültem!

.

.

Végre volt pörgés, sok szerelés, ragasztgatás, ki ezt, ki azt akart változtatni adott ékszeren; sokan érdeklődtek a párna figurákról is, szóval nagyon jó volt tényleg az egész. Persze most is voltak üldögélős holt idők, de azoknak most külön örültem, mert jól esett pihenni kicsit.

Az univerzum meg úgy látszik visszafogta magát és leállt a homályos utalgatásaival egyelőre. Köszönöm.

A WAMP 4. születés napja alkalmából volt lila- fehér vattacukor és csokitorta, plusz nekem egy ajándék asztalom is, így végre terebélyeskedhettem kedvemre. :) Mondanom se kell, így se fért ki minden az asztalra.

.

.

És kedvenc kis patkányom is megtalálta végre a gazdáját. Az igazit, aki haza is vitte. Mert sokak kacérkodtak a gondolattal eddig is, hogy mi lenne, ha, ha,ha – de végül mindig maradt. Mostanáig :)

Fogalmam nincs az hogy lehet, de nem találok róla képet. Mindent lefényképezek, amit csinálok, hogyan maradhatott volna ki pont ő? Így csak a távozás előtti utolsó pillanatokról van kép, amikor épp láncrövidülési procedúrán esik át és nem látszanak a szép fityegői sajnos.

.

A kilencedik Gouba képekben. Először is egy kis türkiz hullámzás. Alapvetően ez volt ugyanis a jellemző, hullámszerűen jöttek-mentek a vásárlók, nézelődők. Hol tolongás volt a stand előtt és ketten sem voltunk elegek, hol az ellenkezője történt, és bőven jutott időnk szomszédolni, beszélgetni. Utólag ugyan nincs okom panaszra, de én jobban szeretem, ha folyamatos a pörgés.

Részt vettem a Gouba új kupon füzet akciójában, ami, jelentem, bevált. Egy kis füzetkében 5 db 10% kedvezményre jogosító kupon volt. A kupon füzet akcióban részt vevő árusok pedig egy ilyen vidám poszterrel hirdették, hogy náluk beváltható.

A szokásos standképen az látható, hogy úgy terjeszkedek széltében, mintha fizetnének érte és már konkrétan rá se fér minden egy képre. Az ezüstös szárnyú, drapp mintás lepke Lili, aki órákig árult velünk, mielőtt elrepült volna. Még az állványon is bátran pózolt, érthetetlen az egész.

A párna figurák természetesen most sem maradhattak itthon, sőt bővült a csapat. Húgom óvodai képével – nem is tud róla, lehet, hogy kapni fogok :D. Aztán lett belőlem két babakori párna figura, és megvarrtam végre mindkét kutyámat, Ezmit és Szamócát.

Legnagyobb örömömre új kis gazdira talált a fás-madaras baba játék, sőt egy minta párna figura lányka is, Pipi.

És lebonyolódott a már emlegetett rejtélyes párna figura projekt is. Külön örülök, hogy egy nagyon kedves meglepetés és egy nem mindennapi ajándék átadás részese lehettem :)