Ez volt az összes eddigi Wamp közül a legszuperebb. Én már azt is csodaszámba vettem, hogy az egész hetes szürkeség és szűnni nem akaró esőfüggöny ellenére gyönyörű napsütés és kellemes 22 fok volt egész nap. Aztán volt még nagyon sok ember, nézelődő és vásárló is egyaránt, akik kellemes folyamként hömpölyögtek egész nap. Nem kellett megszakadni a pörgésben és nem voltak unalmas üresjáratok sem. Ráadásul most is nyertem egy plusz asztalt, szóval volt hely terebélyeskedni bőven.

Új rendszert találtam ki a gombamód szaporodó babjátékoknak is, mert a kis asztalra halmozva már nem fértek el. Az ihletet a lánctartó állványomból merítettem, miszerint nagy gombostűkkel tűzködöm fel őket. Jól kitaláltam, csak sajnos nem jött be, mert úgy potyogtak le sorra egymás után, hogy nem győztem kapkodni utánuk :) Szerencsére jó páran új gazdára találtak, csökkentve ezzel a kapkodni valót.

.

.

Valamiért rendes standképem nincs, így beillesztek egyet cselesen a legutóbbi gubáról, amit amúgy sem dokumentáltam. Íme. Itt a szépséges, új, szürke pokróccal tudnék nekiállni dicsekedni, amit azért szereztem be, mert végre rájöttem, hogy a szürke háttér jót tesz az ékszereknek, de mégse teszem, mert olyan, de olyan gyűrött, ami már vállalhatatlan. :)

.

.

Volt sok új ékszer is, de azokról majd külön posztban értekezek.

Sűrűség volt mostanság. Az egész a Zsidó Nyári Fesztivállal kezdődött még múlt héten csütörtökön. Sokkal több árus volt, mint az megszokott és tömeg is volt rendesen. Nagyon hangulatos, vidám vásár kerekedett, örültem. Este 8-ig árultunk lelkesen.

.

Másnap is elég vidáman vásároztunk, bár meglepetésként ért, hogy levesebb látogató volt, mint csütörtökön. A vásár csak este 6-ig tartott, alkalmazkodva a zsidó hagyományokhoz, valláshoz, miszerint péntek este 6 után nincs üzlet, meg pénzzel foglalkozás. :) Nem is baj, hogy így esett, mert ahogy eljöttünk kisebb vihar kerekedett.

.

Szombaton nem volt vásár, pihenni kell akkor, nem lehet mást tenni. Nekem mondjuk jól jött, mert így elmehettem egy esküvőre és egy születésnapra is. (bővebben külön postban nyilatkozom :))

Vasárnap pedig, immár harmadszor idén, újra kettészakadtunk. Gubáztunl és Wampoztunk is. És nagyon jól tettük! Én a Wampon voltam, tehát érdemben csak arról tudok nyilatkozni. Miután megpróbáltuk elintézni a rettenetes húgyszagot, ami rendszerint belengi az Erzsébet teret, jöhettek a nézelődők, vásárlók. És jöttek is szép számmal legnagyobb örömömre. Mivel nyertem még egy asztalt, két asztalon terpeszkedhettünk. A graffitivel díszített háttér mondjuk konkrétan ocsmány, amin a borslogó sem segített, de ez legyen a legkevesebb.

.

Hétfőn újra Guba, az utolsó nap. Igazság szerint nem értem mért volt szükség erre a 4. napra is, hisz lélek nem járt a Gozsdu udvarban. Sokan ezt már jó előre érezték és el sem jötte, ami mondjuk szerintem elfogadhatatlan, de mindegy. Mivel az eső is elkezdett esni délután 5 körül mi is eljöttünk, értelmetlennek tűnt betartani a 8-ig való nyitva tartást. Komolyan nem értem kikre számíthattunk volna aznap. Persze ez lehet, hogy csak az én véleményem, mert azért másoknak jobban sikerült a nap.

.

Most egy kicsit rá kell pihennem a nagy vásározásokra :) Eléggé ki tudok merülni, nem is értem mi lenne velem, ha hivatalos vásározó lennék és napi szinten piacokra, vásárokra járnék míg világ a világ. Aztán persze gondolom abba is bele lehet jönni.

2010 nyara most már nem csak az “extrém sok vásárok” nyara az életemben, hanem a szigetelésé is. Valósággá vált a fél faház és benne – többek között – én. Már a bevezetőben meg kell említenem, hogy a szigetelés kemény dolog, bár az élmények már rögtön másnapra megszépültek és mennék újra azonnal. :)

Az egész úgy kezdődött, hogy én már eléggé be voltam sózva, hogy most akkor melyik faházban is leszek és kivel fogok árulni. Így ahogy felállították a faházakat, már mentünk is körülnézni és kiválasztottuk A házat. Nem nagyon lehetett mire alapozni a döntést, csak volt köztük egy szimpatikus, aztán kész, ő volt az. A faháztárs nagyon- nagyon nehezen került elő, én már azt hittem, hogy nem is fog, de aztán mégis. És szerencsém volt, a legjobb faház társat kaptam, állítom.

Miután megvolt a ház, ki kellett találni a berendezést. Én persze rögtön tudtam, hogy hogy szeretném: a pultként felszerelendő bútorlap ne a faház oldalánál érjen véget, hanem lógjon tovább és hátul pedig ne egyforma széles legyen, hanem kétlépcsős: szélesebb az állványoknál és keskenyebb, ahonnan árulunk. Így is lett, apu megcsinálta. Sőt, még be is polcozta és villanyozta a házat, mi már a kényelembe pottyantunk és csak a kupit kellett megcsinálni, ami nekem könnyen megy. Minden szuperül elfért a 2 méteren. A kilógó pult miatt csak azért gratuláltam magamnak utóbb, mert amiatt minden áldott este lehetett beszedni az összes árut: nyakláncok egyesével zacskóba (!), majd dobozba, állványok le a földre, majd pult teljes egészében leszed. No comment. Ezzel szemben a többiek csak feltették a faház elejére a 2 fapanelt és készen is voltak. :) Ez az egész különösen vihar idején volt kínos…

A házat 2 perc alatt belaktuk. Azonnal mindennek megvolt a helye. Nagyjából az egész hobbiszekciót ki lett költöztetve otthonról, így mehetett a gyártás nagyüzemben ott helyben is.

A faházat kívülről folyamatosan alakítottuk, hogy minél figyelemfelkeltőbb legyen. Világításban nem volt gond, mert 2 db reflektorral, egy diszkó lámpával és sok-sok futófénnyel operáltunk :). Nappal a dög hőségben és viharban nagy vonzerőnek bizonyult a már jól bevált vásározós napernyőnk is. És gyártottam egy szigetes borsot is, ami a hely jellegéhez igazodva egy pink smiley képében pompázott. Nappal a ház elején pihent, éjjel pedig, ha úgy adódott, felköltözött a faház tetejére, ahol a mögötte lévő reflektor miatt úgy nézett ki, mintha konkrétan nevetne.

Mivel a Wamp sajnos nem fektetett hangsúlyt a reklámra, ez az egész külsőségesdi különösen fontosnak bizonyult. Első nap semmi nem utalt arra, hogy ez A MiniWamp a Szigeten, pedig előzetesen a reklám fontosságát épp ők emlegették. Második nap kaptunk a faházak által alkotott kör közepére egy nagy wampos molinot a földre, rajta 4 db babzsákkal és egy wampos papírt az egyik faház hátára, meg 4 db reflektort. Az, hogy mi az a Wamp, nem derült ki egyértelműen sehonnan, csak a faházakon volt egy kisebb kör, amin ezt jelezték, de ez messziről egyrészt nem látszott, másrészt a legtöbb árus pakolt oda is, így eltakarva a feliratot. Már bánom, hogy nem nyomtattam ki legalább annyit,hogy: Hungarian Design Market és tettem ki a wampfeliratos ház hátára. Egész biztos már ennyitől is nagyobb érdeklődés lett volna irántunk. Vagy mondjuk, ha az irányítótáblákon nem csak annyi szerepel, hogy Wamp, hanem, hogy Wamp – design market. Ezt a részt egyáltalán nem értettem, hogy hogyan történhetett, hisz nem azért fizetett be az ember nem kevés pénzt, hogy ott üljön eldugva a nagyszínpad mögött, ahol csak azok jártak napi szinten, akiknek arra volt a sátruk.

Hétvégére pedig, hogy semmit se bízzunk a véletlenre, rátettünk még egy lapáttal a vevőcsalogatásra, ami aztán meg is hozta a hatását. :)

Eddig tartottak a képek, most egy kis szöveges részletezés. Az egész szigetesdi sok-sok papírügyi utánajárni valóval indult számomra. Nem hittem volna, de egyszer csak mindnek a végére értem és indulhatott a buli. A buli számunkra persze a munkát jelentette. Jelentette volna, ha van. Az első pár napban ugyanis nem kellett összetörnünk magunkat sajnos, csupán a kánikulában való folyamatos láblógatásban fáradtunk el, de abban nagyon. Általában délután 1-kor nyitottunk és hajnal 1 – 2 körül zártunk. A bennfentesek és a sokat látottak végig azt állították, hogy majd péntek, szombat és vasárnap lesz a nagy pörgés, addig lógassuk csak a lábunkat. Mivel pénteken még mindig nem sok változás mutatkozott, eljött a Nagy Szigetakció ideje, hogy meghozzuk a szigetelők kedvét. És akkor elszabadult a pokol. A 3-at fizet, 4-et vihet akció mondjuk nálam mindig él, csak nem írtam ki még soha; a 2.000 huf / ékszer volt csak újdonság. Mondhatom imádták. Hát még mi! :) Hétvégén annyit dolgoztunk, hogy ihajja, már attól tartottunk, hogy nem lesz mit eladni. Azért persze mindenkinek jutott valami, aki vásárolni szeretett volna. Bár néhányan már csak a hűlt helyét találták annak, amit hét közben kinéztek, de azért ők is találtak végül másik kedvencet.

Nagyon sok kedves emberrel találkoztunk és egytől egyig szerették az ékszereinket. Volt, aki többször is visszajött vásárolni, volt aki odacsődítette a barátnőit, hogy együtt vásároljanak, volt, aki egyedi megrendeléssel állt elő. Mivel egy egész héten át ott voltunk, belefért az időbe, hogy egyedi megrendeléseket is elkészítsek.

Tehát visszatekintve nagyon jól éreztem magam és tetszett az egész szigetelés, még ha voltak nehéz pillanatok is. És szerencsére a kezdeti nehézségek ellenére is nemhogy vegyes, hanem egyenesen jó érzésekkel távoztam. Még az sem vette el a kedvem, hogy egy vihar vetett véget a Szigetnek, mert egyrészt már hajnali 1 óra volt, másrészt az elviselhetetlenségig fajult a torokgyíkom, amit egész héten át növesztgettem a sok portól és cigaretta füsttől. A hétfőt kineveztem +1. napnak és igyekeztem regenerálódni – ezt részlegesen már teljesítettem is.

Bónusz képek

Farkasember, sátrazók, nagyon büdös pocsolyatenger a vihar után, szabadtéri mobil piszoár.

És végül A Főnök – aki felelős volt a ház belső kialakításáért a polcokon keresztül a személyre szabott mobil pulton át a bonyolult és sokrétű világításig, illetve egyéb ötleteket is ontott nonstop, amiket azért erősen szelektálni kellett :), sőt végül javasolni, hogy jövőre béreljen ő is faházat, hogy minden elképzelését cenzúra nélkül megvalósíthassa. 20 perc erejéig még értékesítési munkatársként is funkcionált, mialatt eladott egy nyakláncot, tehát etéren is remekelt, tényleg jöhet a saját félfaház jövőre.

És hogy mi mit láttunk a Szigetből? A nagy semmit igazából. Ez azért nem annyira szörnyű hír, mert egyrészt nem nézelődni mentünk, másrészt engem nagyjából csak a Magic Mirror érdekelt. Abban a bizonyos 20 percben el is mentünk és láttam is egy transzvesztita művész fél testét, ahogy tengerész ruhában hullahoppozott. A másik felét eltakarta egy oszlop és még mielőtt úgy tudtam volna helyezkedni, hogy teljes legyen a kép, jött a telefonhívás aputól, hogy vihar van, rohanjunk vissza. És tényleg az volt, nem is kicsi, így ahelyett, hogy a showban gyönyörködhettem volna, sárban futás, villámlás, szakadó esőben pakolás jutott osztályrészül. Nem baj, majd legközelebb.

Most veszem észre, hogy eddig csak a párna figuráról beszéltem. Pedig csináltam pár ékszert is a Wampra. A lovak hiánypótlásként, a zenei vonal és a békejel nyalókával turbózva inkább tesztelendő újdonságként, hogy vigyek-e a Szigetre ilyesmit. Viszek :)

.

Talán csak annyit, hogy megváltoztattam kiábrándító, reggeli véleményem. Szuper nap volt a mai és még az esőnek is örültem!

.

.

Végre volt pörgés, sok szerelés, ragasztgatás, ki ezt, ki azt akart változtatni adott ékszeren; sokan érdeklődtek a párna figurákról is, szóval nagyon jó volt tényleg az egész. Persze most is voltak üldögélős holt idők, de azoknak most külön örültem, mert jól esett pihenni kicsit.

Az univerzum meg úgy látszik visszafogta magát és leállt a homályos utalgatásaival egyelőre. Köszönöm.

A WAMP 4. születés napja alkalmából volt lila- fehér vattacukor és csokitorta, plusz nekem egy ajándék asztalom is, így végre terebélyeskedhettem kedvemre. :) Mondanom se kell, így se fért ki minden az asztalra.

.

.

És kedvenc kis patkányom is megtalálta végre a gazdáját. Az igazit, aki haza is vitte. Mert sokak kacérkodtak a gondolattal eddig is, hogy mi lenne, ha, ha,ha – de végül mindig maradt. Mostanáig :)

Fogalmam nincs az hogy lehet, de nem találok róla képet. Mindent lefényképezek, amit csinálok, hogyan maradhatott volna ki pont ő? Így csak a távozás előtti utolsó pillanatokról van kép, amikor épp láncrövidülési procedúrán esik át és nem látszanak a szép fityegői sajnos.

.

Van az a rossz szokásom sajnos, hogy mindent az utolsó pillanatra halasztok. Mindezt tetézve, azokban a bizonyos utolsó pillanatokban valahogy bepörgök és nem tudok leállni a ténykedéseimmel. Így szinte megszokott menetrend, hogy minimális, vagy akár semennyi alvás után jelenek meg a Wampon. Mit ne mondjak, ez nem áll nekem túl jól, főleg ebben a melegben. Most például annyira a 3 órás alvás és a 40 fok meleg hatása alá kerültem, hogy az egész napomat furán elcsúszó képek, lelassult mozdulatok és hangok határozták meg. Nem jó ez így nyilván, de hogy bújhatnék ki a bőrömből?

Volt azért kellemes dolog is, egy újítás, amit a vásárlók talán észre sem vettek, ami nem baj, mert nem ez volt a cél. Megszabadultam szeretett állványomtól. Szerettem, ha már ott állt felékszerezve a Wampon, de nem szerettem, hogy kezelhetetlenül nagy volt, hogy szét kellett szedni miatta az autót, hogy nem tudtam hol tárolni. Nem is tudom miért nem jutott eddig eszembe, hogy vegyek egy kis asztalt és arra tegyem az eddig az állványba beépített akasztgatós részt. Mennyivel egyszerűbb lett így az élet! Még a kocsi üléseit sem kellett lehajtani, holott eddig konkrétan ki kellett szedni…

És a Wampra is jöttek a párna figurák természetesen. Két kiemelkedő történés volt velük kapcsolatban. Egy, hogy egy dúla hölgy vitt magával a rendelőjébe egy mintababát és névjegyeket, mert úgy megtetszett neki. A másik pedig, hogy volt egy lány, aki meglepetten állt a stand előtt és csak álmélkodott, hogy ő ezeket a párna figurákat pont tegnap látta a neten. Nem tudta megmondani hogy keveredett az oldalamra, de egész biztosan látta őket. :) Fura érzés lehetett, én viszont nagyon örültem neki.

Nagy kedvenceim ezek az állítható szíjas karkötők. Egyrészt, mert állíthatóak, úgyhogy nincs többé csukló méret probléma. Másrészt, mert ezernyi színben, vastagságban és mintával léteznek és én nagyon szeretem órákig nézegetni, próbálgatni, hogy mivel díszítsem őket. Eddig csak grafikákat használtam, főleg békák és birkák szerepeltek a repertoáromban. Most viszont, hogy újra begyűrűztek a képes üvegkavicsok az életembe, egész más távlatok nyíltak előttem. Plusz az alapok (amik a karkötő és az üvegkavics közt vannak) is újak mind formában, mind színben, úgyhogy eddig sosem látott kollekció született ezen a termékeny éjjelen. :)  Nemrég készültem el. Mivel most fotóztam őket éjjel, a színekről csak annyit, hogy halovány másai az eredeti színpompának és még a photoshop sem segített rajtuk, pedig esküszöm megpróbáltam. Viszont ott lesznek a mai Wamp-on, ahol bárki utánajárhat a valós színeknek.

Csináltam pár nyakláncot. Jó párat. :) Érkezett sok új alapanyagom és egyszerűen nem lehetett abbahagyni a velük való játszást.

Ők már biztos jönnek a Wamp-ra is most vasárnap.

további képek a galériában

A Goubán meglepetés ért, mert a jól megszokott kis zugban, ahova már csukott szemmel is odataláltunk, most egy félkész fabódé fogadott és mi a mellette lévő fadobogón kaptunk helyet. A vásárlók ezúttal is inkább a Wamp-ot választották, ami azért nem akkora baj, mert ott is ott voltunk :)

Az időjárás* most egyébként kompenzált a múltkoriért. Túlkompenzált. Olyan döbbenetes hőség volt, hogy az állványhoz és a tükör nyeléhez – lévén fémek csak kisebb égési sérülések beszerzésével lehetett hozzányúlni és az üvegékszerek is majdnem olvadtak. Én ráadásul egy idő után valami másik dimenzióba helyeződtem mind a hőség, mind pedig az előző éjjeli maratoni alkotás és komplett nemalvás miatt. Elég extrém volt, de azért kitartottam és csak itthon omlottam össze, hogy aztán 15 óra alvással én is kompenzáljak.

Képek:

1. A hőségtől kettévált még a borslogóm is. 2. Nem aludtam, de legalább tele az állvány. 3. Új szerencse kavics tartóm van. Nagyon szuper, legalább dupla annyi kavics fér bele, mint az előzőbe és még nehezebb válogatni a bőség zavara miatt. 4. Lettek gyönyörű szép napvirágaim, amik egy időre beálltak résztvevőnek.

* szerintem egy hivatalos meteorológiai oldalon nincs ennyi időjárás jelentés, mint nálam.

Harmadik nekifutásra és legnagyobb örömömre most vasárnap megvalósult az egy időben két helyszínen való vásározás. A Wampon én, a Goubán pedig a család vonult fel.

Ahogy múlt héten ígértem, mostanra megoldottam a Gozsdu udvarban a tűző nap problémáját. Egy gyönyörű, óriás méretű, UV sugárzást magán át nem engedő, dönthető tetejű,  szuper napernyő várta, hogy mindenkit megvédjen a naptól. Hiába, mert nagyjából egész nap szakadt az eső… Bár a Goubán az esőtől annyira nem kell kétségbe esni, mert asztalostól be lehet húzódni az árkádok alá, azért nyilván senki nem örült ennek az időjárásnak.

A Wamp-on reggel még minden nagyon jól ment. Más dolgom se volt, mint fogadni a nézelődők, vásárlók hadát és gyönyörködni az átvariált és ezáltal sokkal jobban kihasznált és mutatósabb standban, és a vadiúj, szivecskékkel dekorált kislány gyűrűtartóban.

Aztán jött a rossz idő. Az eső, a szél és a villámlás. Míg a Goubán van megoldás ilyen idő esetén is, a Wamp-on nincs B terv. Sok esős, viharos vásárban volt már részem, de ez a mostani mindent felülmúlt. Odáig fajult az egész, hogy össze kellett pakolni és elmenekülni. Az ékszereim ugyanis nem vízállóak, és nagyon nem szerették ezt az időjárást. Borzasztó volt az egész, semmit se értek a vízáteresztő napernyőkre felcsipeszelt nylonok, ázott minden és mindenki. :(

Elkeseredni elkeseredtem ugyan, de nem olyan fából faragtak, hogy csak úgy hazamenjek egy vásárból. Így, miután elállni látszott az eső,  gyors átszervezés után a családot hazaküldtem a Goubáról, és az ottani, száraz ékszerkészlettel visszatelepültem a Wamp-ra. És nagyon jól tettem, mert azonnal körém sereglettek a viharálló, bátor vásárlók és kárpótoltak a rossz idő miatti rossz kedvemért. Mivel nagyon sok megürült asztal volt, rögtön két asztalnyi ékszert pakoltam ki – ha már lúd, legyen kövér alapon.

Itthon még ugyan muszáj volt rendeznem egy utóWamp-ot a nappaliban a csuromvíz ékszerekből, de ez legyen a legkevesebb. Akinek van kedve beugorhat vásárolni. :)

Véget nem érő vásározás az életem. Szeretem.

Még annyit, hogy a reggel ugyan azzal indult, hogy összetörtem egy kávéval teli befőttes üveget és egy tükröt, ami valami 7(!) év rossz szerencsét vagy mit von maga után a babona szerint, de ezzel együtt sem vagyok hajlandó vállalni a felelősséget ezét a pocsék időjárásért, csak mondom. ;)